Index
1. JEGYZŐKÖNYV
A jog az erőben rejlik. Szabadság-csak egy eszme.
Liberalizmus. Arany. Hit.
Önkormányzat. A tőke kényuralma.
A belső ellenség. A tömegek. Anarchia.
Politika kontra erkölcs. Az erősebb joga.
A zsidó-szabadkőműves hatóság legyőzhetetlensége.
A célszentesíti az eszközt.
A vak tömeg. Politikai ábécé. Pártviszály.
A zsarnoki uralom legmegfelelőbb formája.
Alkohol. Klasszicizmus. Korrupció.
A zsidó-szabadkőműveskormány elvei és szabályai. Terror.
“Szabadság, egyenlőség, testvériség:’
A dinasztikusuralkodás elve.
A gój arisztokrácia kiváltságainak megsemmisítése.
Az új nemesség. A lélektani terv.
A “szabadság” elvont fogalma.
A népet képviselők elmozdításának hatalma.
...Mellőzve a szép frázisokat, beszéljünk az egyes gondolatok
jelentőségéről: viszonyítással és elvonatkoztatással megvilágítjuk
a minket körülövező valóságot. Tisztába kell jönnünk azzal, miben
tér el a mi gondolkozásmódunk a gójokétól.
Meg kell állapítani, hogy több az olyan ember, akinek rosszak
az ösztönei, mint az olyan, akinek jók az ösztönei. Ezért a tömegek
kormányzásában a legjobb eredményeket erőszak alkalmazásával és
terrorizálással érik el, nem pedig akadémikus érveléssel. Minden
ember hatalomra tör, mindenki szeretne diktátor lenni, hacsak
módjában lenne, és valóban kevés az olyan ember, aki nem lenne
hajlandó az összesség jólétét saját előnye érdekében feláldozni.
Mi tartotta kordában az embereknek nevezett ragadozókat? Mi szolgált
eddig vezetésükre?
A társadalom kialakulásának kezdetén brutális és vak erőszaknak
voltak alávetve, később pedig a törvénynek, mely ugyanaz az erő,
csak álcázott formában. Levonom a következtetést, hogy a természet
törvényénél fogva a jog az erőben rejlik.
A politikai szabadság gondolat, nem pedig tény. Ezt a gondolatot
csalétekül kell tudni használni, valahányszor szükségesnek mutatkozik
a tömegeket saját pártunkra állítani annak megsemmisítésére, aki
a hatalmat birtokolja. Könnyebben oldható meg ez a feladat, ha
az ellenfél már megfertőződött az úgynevezett liberalizmussal,
s ennek az eszmének kedvéért hajlandó lemondani hatalmának egy
részéről. Itt egész világosan megmutatkozik elméletünk diadala:
a kormány meglazult gyeplőit - az élet törvényénél fogva - azonmód
új kéz veszi fel és ragadja meg, a nemzet vak hatalma ugyanis
egyet-len nap sem lehet meg irányítás nélkül, és az új hatalom
elfoglalja a liberalizmus által legyengített réginek a helyét.
Manapság a liberális uralkodók hatalmának helyébe az arany hatalma
lépett. Volt idő, amikor a jóhiszeműség és a becsületesség uralkodott.
A szabadság gondolatát ma lehetetlen megvalósítani, mert senki
sem tudja, miként használja mérséklettel. Elegendő egy népet bizonyos
időre önkormányzatnak átengedni, hogy szervezetlen csőcselékké
változzék. Ettől a pillanattól kezdve belső egyenetlenség keletkezik,
ez csakhamar osztályharccá fejlődik, minek következtében az államok
romba dőlnek és hatalmuk többé nem nagyobb, mint egy rakás hamué.
Akár saját megrázkódtatásai folytán merül ki egy állam ereje,
akár belső ziláltsága következtében kerül külső ellenségek uralma
alá, mindegyik esetben visszavonhatatlanul elveszettnek tekinthető:
a mi hatalmunkban van. A teljes egészében a mi kezünkben lévő
tőke kényuralma szalmaszálat nyújt feléje, s ezt az államnak kénytelen-kelletlen
meg kell ragadnia: ha nem ragadja meg, elpusztul. Ha valaki, aki
liberális gondolkozású, erkölcstelennek tartaná az ilyen nézeteket,
a következő kérdéseket tenném fel neki: Ha valamely államnak két
ellensége van, és ha a külső ellenség tekintetében megengedett
dolog s nem számít erkölcstelenségnek akármilyen harcmodort és
hadicselt alkalmazni - mint például bizonytalanságban tartani
az ellenséget a támadó és védelmi tervek tekintetében, éjnek idején
vagy számbeli túlerővel támadást intézni ellene -, akkor hogyan
mondhatók erkölcstelennek és meg nem engedettnek ugyanezek a harci
eszközök, ha azokat rosszabb ellenség, a társadalmi rend és a
közjó tönkretevője ellen alkalmazzák? Remélhető-e épp, logikus
elmével, hogy eredményesen lehet kormányozni a tömeget ésszerű
tanácsok és érvek segítségével akkor, amikor bármilyen, még oly
értelmetlen megjegyzést és ellenvetést is meg lehet tenni, és
amikor az ilyen ellenvetés helyeslésre találhat a népnél, melynek
ítélőképessége csak felületes? Tömegben lévő emberek, akiket csupán
kicsinyes szenvedélyek, nyomorult vallási elképzelések, szokások,
hagyományok és érzelgős elméletek irányítanak, áldozatul esnek
a pártoskodásnak, amely megakadályoz mindenfajta megegyezést még
tökéletes ésszerű érvelés alapján is. A tömeg minden elhatározása
ingadozó vagy megkártyázott többségtől függ, amely nem lévén járatos
politikai titkokban, valamilyen nevetséges döntést hoz s ezzel
az anarchia magvát hinti el a kormányban.
A politikának nincs semmi köze az erkölcshöz. Az az uralkodó,
akit az erkölcs vezérel, nem jó államférfi és ezért bizonytalan
a maga trónján. Annak, aki uralkodni akar, egyaránt kell igénybe
vennie a cselvetést és megtévesztést. Nagy nemzeti erények, mint
a nyíltság és becsületesség - bűnök a politikában, mert hatásosabban
és biztosabban döntik le trónjaikról az uralkodókat, mint a leghatalmasabb
ellenség. Az ilyen erények hadd legyenek a gójok királyságainak
tulajdonságai, bennünket azonban semmiképpen sem szabad, hogy
vezéreljenek.
A mi jogunk az erőszakban rejlik. Az a szó, hogy “jog”, puszta
gondolat, melyet semmi sem bizonyít. Ez a szó nem jelent többet,
mint: add nekem, amire szükségem van, hogy bizonyítékom legyen
arra, hogy erősebb vagyok, mint te.
Hol kezdődik a jog? Hol végződik?
Az olyan államban, melynek rossz a közigazgatása, személytelenek
a törvényei, s ahol az uralkodók elvesztették személyiségüket
a liberalizmusból kifolyólag állandóan szaporodó jogok áradatában,
új jogot találunk arra, hogy az erő jogánál fogva támadjunk, a
fennálló rend és szerződések összes tényezőit a szélrózsa minden
irányába szétszórjuk, minden intézményt újjáalakítsunk és szuverén
urává váljunk azoknak, akik átengedik nekünk hatalmukból folyó
jogaikat azáltal, hogy a maguk liberalizmusában önként kiadták
azokat kezükből.
Bár jelenleg a hatalom minden fajtája bizonytalan, a mi hatalmunk
mégis minden másnál legyőzhetetlenebb lesz, mert láthatatlan fog
maradni mindaddig, amíg olyan erős nem lesz, hogy többé semmiféle
csellel nem ásható alá.
Abból az átmeneti rosszból, melyet most kénytelenek vagyunk elkövetni,
megingathatatlan kormány létrehozásának jótéteménye fakád majd,
melynek uralma helyre fogja állítani a nemzeti életnek a liberalizmus
által megzavart rendes folyását. A cél szentesíti az eszközt.
Ezért terveinkben ne annyira arra fordítsuk figyelmünket, ami
jó és erkölcsös, mint inkább arra, ami szükséges és hasznos. Előttünk
áll egy terv, amely lerögzíti azt a stratégiai vonalat, amelytől
nem szabad eltérnünk, ha nem akarjuk megsemmisítve látni sok évszázad
munkáját.
A kellő munkamódszerek kidolgozásánál figyelembe kell venni a
tömeg hitványságát, lanyhaságát, állhatatosságát, azt, hogy képtelen
megérteni és tiszteletben tartani saját életének vagy jólétének
feltételeit. Meg kell érteni, hogy a tömeg hatalma vak, ésszerűtlen
és oktalan erő, minden bármely oldalról jöhető befolyásolásnak
kitéve. Vak nem vezethet vakot anélkül, hogy szakadékba ne vigye;
következésképpen a tömegnek azok a tagjai, akik kiemelkedtek a
népből - nem értvén a politikához, még ha a bölcsesség lángeszei
is -, nem válhatnak a tömeg vezetőivé anélkül, hogy pusztulásba
ne vigyék az egész nemzetet.
Csak az, akit gyerekkorától arra neveltek, hogy független uralkodó
legyen, ismerheti fel a politikai ábécé szavainak értelmét. Egy
saját magára, azaz saját köréből származó újgazdagokra hagyott
nép sajátmagát dönti romlásba azoknak a pártharcoknak következményeként,
amelyeket a hatalomért és méltóságokért való versengés valamint
az ennek nyomában járó zavarok idéznek elő. Alkothatnak-e néptömegek
megfontoltan és kicsinyes féltékenykedéstől mentesen ítéleteket,
intézhetnek-e országos ügyeket, amelyek nem választhatók el személyes
érdektől? Meg tudják-e védeni magukat külső ellenséggel szemben?
Ez elképzelhetetlen, mert egy terv, amely annyi részre szakadt,
ahány feje a tömegnek van, teljesen elveszti egyöntetűségét s
így érthetetlenné, és végrehajthatatlanná válik.
Csak zsarnokkal lehet terveket nagyvonalúan és maradéktalanul
végrehajtani úgy, hogy az egészet helyesen ossza el az állami
gépezet különböző részeire; ebből elkerülhetetlenül következik,
hogy egy ország számára az a legjobb kormány, amely egy felelős
személy kezében összpontosul. Korlátlan kényuralom nélkül nem
maradhat fenn egy civilizáció sem, hiszen az nem tömegeken nyugszik,
ha-nem azok vezetőin, bárkik is legyenek azok. A tömeg barbár,
és ezt a barbárságot minden alkalommal kimutatja. Abban a pillanatban,
amikor a tömeg kezébe kaparintja a szabadságot, az azonnal anarchiává
változik, mely a legmagasabb fokú barbárság. Nézzük csak ezeket
az alkoholizált, az italoktól megmámorosodott állatokat - az italok
mértéktelen élvezetéhez való jog együtt jár a szabadsággal. Mi
és a mieink nem követjük, ill. követik ezt az utat. A gójok népei
elerőtlenedtek a szeszes italoktól; fiatalságukat megrontotta
a klasszicizmus és a korai erkölcstelenség, amelyre a mi külön
ügynökeink vezették rá - házi tanítók, szolgák, nevelőnők a gazdagok
házaiban, alkalmazottak és mások, nőink a gójok által látogatott
szórakozóhelyeken. Ez utóbbiak közé számítom az úgynevezett “társaságbeli
hölgyeket” is, akik készségesen követik a többieket a romlottságban
és fényűzésben.
A mi jelszavunk: - erőszak és megtévesztés. Politikai ügyekben
csak az erőszak győzedelmeskedik, különösen, ha az államférfiak
számára fontos képességben van elrejtve. Az erőszak legyen az
alapelv, a megtévesztés és ravaszság pedig a követendő irányvonal
ama kormányok számára, melyek nem akarják koronáikat valamely
új hatalom lábai elé helyezni. Ez a rossz az egyetlen eszköz,
mellyel a célt, a jót elérhetjük. Ezért nem szabad felhagynunk
a megvesztegetéssel, csalással és árulással, ha ezzel előmozdítjuk
célunk elérését. A politikában érteni kell mások gyengeségeinek
habozás nélküli kihasználásához, ha ezáltal behódolást és mások
feletti uralmat biztosítunk magunknak.
A mi államunknak, amely a békés hódítás útját követi, megvan
a joga ahhoz, hogy a háború borzalmait kevésbé feltűnő és kielégítőbb
halálos ítéletekkel helyettesítse, melyek szükségesek annak a
terroruralomnak fenntartásához, amely vak engedelmességet követel.
Az irgalmatlan szigor a legerősebb hatalmi eszköz az államban.
Nemcsak a haszon kedvéért, hanem a kötelesség nevében, a győzelem
kedvéért is ragaszkodnunk kell az erőszak és megtévesztés programjához.
A leszámolás tana pontosan annyit ér, mint azok az eszközök, amelyeket
alkalmaz. Ezért nem annyira az eszközök révén, mint inkább a szigorúság
doktrínája révén fogunk diadalmaskodni és az összes kormányt a
mi szuperkormányunknak alávetni. Elég, ha tudják, hogy irgalmatlanok
vagyunk minden engedetlenség letörésében.
A régmúltban mi voltunk az elsők, akik bedobtuk a néptömegek
közé ezeket a jelszavakat: “szabadság, egyenlőség, testvériség”,
s ezeket a szavakat azóta is sokszor megismételték ostoba papagájok;
melyek mindenfelől leszálltak erre a csalétekre. Vele együtt elvitték
a világ jólétét, az egyén igazi szabadságát, mely azelőtt oly
jól meg volt védve a tömeg nyomásával szemben. Az önmagukat bölcseknek
képzelő gójok, az intellektuelek a maguk elvontságában mit sem
tudtak kezdeni ezekkel a szavakkal; nem vették észre, milyen ellentmondás
van a szavak értelme és azok egymás mellé helyezése között; nem
látták meg, hogy a természetben nincs egyenlőség, nem lehet szabadság;
hogy a természet maga rendelte a nézetek, jellemek és képességek
egyenlőtlenségét épp oly változtathatatlanul, mint az alárendelést
a maga törvényei alá. Nem gondolták meg, hogy a tömeg vak, hogy
azok az újgazdagok, akiket a tömeg kiválasztott maga közül a kormányzás
gyakorlására, a politika tekintetében épp oly vakok, mint maga
a tömeg, hogy a beavatott, még ha bolond is, mégis tud kormányozni,
míg a be nem avatott, még ha lángész is lenne, semmit sem ért
a politikához - mindezeket a dolgokat a Gójok nem veszik figyelembe.
Ám éppen ezeken a dolgokon alapult minden időben a dinasztikus
uralkodás: az apa fiára hagyta a politikai ügyek intézésének ismeretét
oly módon, hogy arról csak az uralkodóház tagjainak volt tudomásuk
és senki sem árulhatta el az alattvalóknak. Az idő múlásával azután
veszendőbe ment a politikai ügyek helyes intézéséről való ismeret
dinasztikus átruházásának értelme és ez elősegítette ügyünk sikerét.
Hála önkéntelen, fogadatlan ügynökeinknek, a “szabadság, egyenlőség,
testvériség” szavak a világ minden részén egész légiókat állítottak
a mi sorainkba, akik lelkesedéssel hordták zászlóinkat. Pedig
ezek a szavak mindenkor féregként működtek, kikezdték a gójok
jólétét, aláásták mindenütt a békét, nyugalmat, egységet és elpusztították
a gójok államainak összes alapját. Ahogy később látni fogják,
ez hozzásegített minket diadalunkhoz; többi között ez tette lehetővé
számunkra, hogy kezünkbe kaparintsuk a legfőbb ütőkártyát - a
nemzsidó nemesség kiváltságainak vagy más szavakkal, a nemesség
tulajdonképpeni létezésének a lerombolását, azét az osztályét,
amely a népek és országok egyetlen védelme volt velünk szemben.
A gójok természetes, leszármazáson alapuló nemességének romjain
felállítottuk a mi művelt osztályaink arisztokráciáját, élén a
pénz arisztokráciájával. Az ehhez az arisztokráciához való tartozás
követelményeit megszabtuk a gazdaságban, amely tőlünk függ, és
a tudásban, melynek irányvonalát a mi bölcseink határozzák meg.
Megkönnyítette diadalunkat, hogy azokkal az emberekkel való kapcsolatainkban,
akikre szükségünk volt, mindig az emberi természet legérzékenyebb
húrjaira hatottunk, a pénzéhségre, a kapzsiságra, az anyagi javakkal
való telhetetlenségre; márpedig ezeknek az emberi gyengeségeknek
mindegyike önmagában is elegendő a tetterő megbénítására, mert
kiszolgáltatja az emberek akaratát annak, aki megvásárolja cselekedeteiket.
A szabadság elvont fogalma lehetővé tette számunkra, hogy valamennyi
országban elhitessük a tömeggel, hogy kormánya semmi egyéb, mint
szolgája a népnek, amely tulajdonosa az országnak, és hogy ezt
a szolgát úgy lehet mással helyettesíteni, mint egy elhordott
kesztyűt.
A népképviselők leváltásának ez a lehetősége a kezünkbe adta
őket és megadta nekünk a hatalmat ahhoz, hogy rendelkezzünk felettük.
Index
2. JEGYZŐKÖNYV
Gazdasági háborúk - a zsidó fölény alapja.
Névleges kormány és “titkos tanácsadók”.
A bomlasztó tanok sikerei.
Alkalmazkodó készség a politikában.
A sajtó szerepe.
Az arany ára és a zsidó áldozat értéke.
Elengedhetetlen céljaink elérésében, hogy a háborúk lehetőleg
ne eredményezzenek területi nyereségeket: ilyen módon a háború
ki fogja kezdeni a gazdasági alapokat, a mikoris a nemzeteknek
érezniük kell majd felsőbbségünket. Ez a helyzet mindkét hadviselő
felet kiszolgáltatja az egész földre kiterjedő nemzetközi kapcsolatainknak;
ezeknek pedig milliónyi szemük van és mentesek mindenféle korlátozástól.
A mi nemzetközi jogaink azután el fogják törölni a nemzeti jogokat,
és éppúgy uralkodni fognak a nemzetek felett, ahogy az államok
magánjoga szabályozza az alattvalók egymás közötti kapcsolatait.
Azok a tisztviselők, akiket - a szolgai engedelmességre való
alkalmasságuk szigorú tekintetbevételével - a közösségből ki fogunk
választani, nem lesznek a kormányzás művészetében gyakorlott személyek,
és ezért sakkjátékunkban könnyen válnak majd parasztokká művelt
és tehetséges emberek kezében, akik az ő tanácsadóik lesznek,
szakértők, akiket kora ifjúságuktól kezdve arra képeztek ki és
neveltek fel, hogy irányítsák az egész világ ügyeit. Amint önök
jól tudják, ezek a közülünk való szakemberek, hogy alkalmassá
váljanak a kormányzásra, a politikai terveink végrehajtásához
szükséges ismereteket a történelem tanulságaiból és a jelen eseményeinek
megfigyeléséből szűrik le. A gójokat nem az előítélet-mentes történelmi
megfigyelések gyakorlati alkalmazása vezérli, hanem elméleti mérlegelések,
melyek nincsenek kritikai tekintettel az őket követő eseményekre.
Ezért nem is kell ezeket a gójokat számításba vennünk - hadd szórakozzanak,
amíg órájuk nem üt, hadd éljenek a szórakoztató időtöltés új változatainak
reményében, vagy a visszaemlékezésből mindarra, amit élveztek.
Hadd tekintsék a legfontosabb dolognak azt a játékot, amelyre
vonatkozólag rávettük őket, hogy azt fogadják el, mint a tudomány
követelményét. Ennek a ténynek: szem előtt tartásával keltettünk
sajtónk segítségével állandóan vak bizalmat ezek iránt az elméletek
iránt. A gójok intellektueljei kérkedni fognak tudásukkal s a
tudományból nyert ismereteket - azok minden logikai igazolása
nélkül - igyekezni fognak a gyakorlatban alkalmazni. Márpedig
ezeket az ismereteket a mi ügynökeink ravaszul úgy állították
össze, hogy a gójok gondolkozását abba az irányba tereljék, amely
számunkra kívánatos.
Egy pillanatra se higgyék, hogy ezek a megállapítások csak üres
szavak; gondoljanak azokra a sikerekre, amelyeket Darwin, Marx,
Nietzsche tanításainak rendeztünk. Nekünk zsidóknak minden tekintetben
világosan fel kell ismernünk, hogy ezek az irányzatok milyen bomlasztást
vittek véghez a gójok fejében. Elengedhetetlen számunkra, hogy
alkalmazkodjunk a nemzetek gondolkodásmódjához, jelleméhez és
törekvéseihez, nehogy hibákat kövessünk el politikai téren és
a közigazgatási ügyek irányításában. Rendszerünk gépezetének alkatrészeit
úgy kell elrendezni, hogy az megfeleljen ama népek vérmérsékletének,
melyekkel utunkon találkozunk. Rendszerünk nem fog diadalmaskodni,
ha annak gyakorlati alkalmazását nem alapozzuk a múlt tanulságainak
összességére, figyelemmel a jelen követelményeire.
A mai államok kezében van egy hatalmas erő, amely irányítja a
nép gondolkozását: ez a sajtó. A sajtónak az a feladata, hogy
rámutasson elengedhetetlennek hitt követelményekre, hangot adjon
a nép panaszainak, kifejezést adjon az elégedetlenségnek, s előidézzen
elégedetlenséget. A sajtóban megtestesül a szólásszabadság diadala.
A gójok államai azonban nem tudták, hogyan használják fel ezt
az erőt, s így a mi kezünkbe hullott. A sajtó révén szereztük
meg a hatalmat arra, hogy befolyásunkat érvényesítsük, miközben
mi magunk a háttérben maradtunk. A sajtónak köszönhető, hogy kezünkbe
kaparintottuk az aranyat, bár tengernyi vér és könny árán jutottunk
hozzá. De kifizetődött számunkra, noha sokakat kellett feláldoznunk
népünkből. Isten szemében minden egyes áldozat a mi oldalunkon
felér ezer gójjal.
Index
3. JEGYZŐKÖNYV
A Jelképes Kígyó és jelentősége.
Az alkotmányos berendezkedés labilissága.
Terror a palotákban. Hatalom és törekvés.
Parlamenti “fecsegők”, röpiratok.
Visszaélés a hatalommal.
Gazdasági rabszolgaság. “Népszabadságjogok.”
A monopolista rendszer és a nemesség.
A szabadkőműves-zsidóság hadserege.
A gójok megfogyatkozása. Éhezés és a tőke jogai.
A tömegek és a “világ feletti szuverén uralkodónk” megkoronázása.
A jövő szabadkőműves nemzeti iskolák programjának alaptanai.
A társadalomszerkezet tudományának titka.
Egyetemes gazdasági válság. A “mi” biztonságunk.
A szabadkőművesség kényuralma - az ész uralma.
A vezetők elvesztése.
Cion véréből való zsarnok-király.
A szabadkőművesség legyőzhetetlenségének okai.
A titkos szabadkőműves ügynökök szerepe. Szabadság.
Közölhetem önökkel, hogy ma már csak néhány lépés választ el
célunktól. Már csak kis darabot kell megtennünk ahhoz, hogy a
Jelképes Kígyó, amellyel népünket jelképezzük, befejezze az egész
hosszú utat, amelyen végigmentünk. Ha bezárul az ő köre, Európa
minden állama be lesz zárva gyűrűi közé, mint egy hatalmas satuba.
Napjaink alkotmányos berendezéseinek mérleg serpenyői hamarosan
le fognak szakadni, mert mi úgy rendeztük be azokat, hogy némileg
nélkülözzék a pontos egyensúlyt, hogy így szüntelenül kilengjenek,
amíg el nem koptatják forgáspontjaikat. A gójok azt hiszik, hogy
elég erősen összeforrasztották őket, és minduntalan azt várják,
hogy majdcsak egyensúlyba kerülnek a mérlegserpenyők. A forgáspontokat
azonban - azaz a királyokat a maguk trónjain - akadályozzák képviselőik,
akik bolondot űznek belőlük, megzavarodva saját ellenőrizhetetlen
és felelőtlen hatalmuktól. Ezt a hatalmat annak a rémületnek köszönhetik,
amely behatolt a palotákba. Minthogy a királyoknak a maguk trónján
nincs módjuk arra, hogy közvetlenül érintkezzenek népükkel, többé
nem tudnak megállapodásra jutni a néppel és így megerősíteni magukat
a hatalomra törőkkel szemben. Szakadékot létesítettünk a messzelátó
uralkodói hatalom és a nép vak ereje között úgy, hogy mindkettő
elvesztette minden jelentőségét, mivel külön-külön mindkettő tehetetlen,
akár a vak ember és a botja.
Hogy a hatalomra törőket a hatalommal való visszaélésre ösztökéljük,
ellentétbe hoztuk egymással az összes erőket, ily módon elnyomva
a függetlenség elérésére irányuló liberális törekvéseiket. Evégett
bátorítottunk mindenféle vállalkozást, felfegyvereztünk minden
pártot, céltáblául állítottuk oda az uralkodói hatalmat mindenfajta
ambíció számára. Az államokból gladiátori arénákat csináltunk,
ahol megzavarodottak hadai vetekednek egymással... Már nem kell
sok, és egyetemes lesz a zűrzavar és csőd... Kimeríthetetlen fecsegők
szócsatákká változtatták a parlament és a kormánytestületek üléseit.
Arcátlan újságírók és gátlástalan röpiratszerzők naponként ütnek
rajta a kormánytisztviselőkön. Végül is a hatalommal való visszaélések
fogják elvégezni az utolsó simítást abban, hogy minden állami
berendezkedés megérlelődjék saját megbuktatására és az őrjöngő
tömeg csapásai alatt minden a levegőbe fog repülni. A szegénység
hatásosabban kényszeríti az embereket nehéz munkára, mint ahogy
a rabszolgaság és szolgaság valaha is tette. Ezektől így vagy
úgy megszabadíthatták magukat vagy beletörődhettek, a nyomortól
azonban sohasem fognak megszabadulni. Az alkotmányokba olyan jogokat
foglaltunk bele, melyeknek a tömegek jelentőséget tulajdonítanak,
nem pedig tényleges jogokat. Mindezek az úgynevezett “népszabadságjogok”
csak gondolatban lehetnek meg, a gyakorlati életben sohasem valósíthatók
meg. Mi haszna van a nehéz munkájától hétrét görnyedő, sorsától
letaposott proletár munkásnak abból, ha a fecsegők jogot kapnak
arra, hogy locsogjanak, ha az újságírók jogot kapnak arra, hogy
helytálló dolgok mellett 21 akármilyen hülyeséget leírjanak? A
proletáriátusnak nincs más haszna az alkotmányból, mint azok a
szánalmas morzsák, amelyeket odalökünk neki asztalunkról azért,
hogy leadják szavazatukat arra, amit diktálunk, azokra az emberekre,
akiket mi juttatunk hatalomra, azokra, akik kiszolgálnak minket...
Szegény ember részére a köztársasági jogok nem egyebek, mint keserű
irónia. Ugyanis jóformán nem is élhet ezekkel a jogokkal, mert
szinte egész nap keményen dolgoznia kell s emellett ez a körülmény
meg is fosztja a rendszeres és biztos kereset minden biztosítékától,
amennyiben függővé teszi társainak sztrájkjaitól vagy attól, hogy
munkaadói kiteszik a szűrét. A nép a mi irányításunk alatt megsemmisítette
nemességét. Ez volt az egyetlen oltalma és nevelőanyja önmaga
előnye kedvéért, amely elválaszthatatlanul összefügg a nép jólétével.
Manapság a nemesség megbuktatása után a nép szívtelen, pénzhajhászó
gazfickók karmaiba került, akik irgalmatlan és kegyetlen igát
akasztottak a munkások nyakába.
A munkásokat elnyomatásuktól állítólagos megmentők képében jelenünk
meg a színen, amikor azt javasoljuk nekik, hogy lépjenek be harcos
erőink - a szocialisták, anarchisták, kommunisták - soraiba, akiknek
mindenkor támogatást nyújtunk szociális szabadkőművességünk állítólagos
testvériségének (az egész emberiség szolidaritásának) megfelelően.
A nemességnek, amely a törvénynél fogva élvezte a dolgozók munkájának
gyümölcsét, érdeke volt gondoskodni arról, hogy a munkások jól
tápláltak, egészségesek és erősek legyenek. Nekünk ennek éppen
az ellenkezője az érdekünk - a gójok megfogyatkozása, elkorcsosodása.
A mi hatalmunk a munkás állandó élelmiszerhiányában és testi gyengeségében
rejlik. Csak ezáltal válik akaratunk rabszolgájává. És saját hatóságaiknál
sem erőt, sem elszántságot nem fognak találni arra, hogy azok
szembehelyezkedjenek a mi szándékainkkal. Az éhség jobban biztosítja
a tőke jogát ahhoz, hogy uralkodjék a munkás felett, mint ahogy
a királyok törvényes hatalma biztosította a nemességnek ezt a
jogot. Az ínség, valamint az ezáltal előidézett irigység és gyűlölet
révén fogjuk mozgatni a tömegeket és az ő kezeikkel fogjuk elsöpörni
mindazokat, akik akadályoznak utunkon.
Amikor majd üt az egész világ feletti szuverén uralkodónk megkoronáztatásának
órája, pontosan ezek a kezek fognak félresöpörni mindent, ami
akadályt gördíthetne ennek útjába.
A gójok elszoktak attól, hogy gondolkozzanak, hacsak a mi szakembereink
sugalmazásai nem késztetik őket arra. Ezért ők nem veszik észre
sürgős szükségességét annak, amit mi, mihelyt eljön a mi: királyságunk,
rögtön be is fogunk vezetni, nevezetesen azt, mennyire lényeges,
hogy a nemzetek iskoláiban valamelyest egyszerű, igaz tudást tanítsanak,
minden tudás alapját - az emberi élet, a társa-dalmi lét szerkezetének
ismeretét, amely társadalmi szerkezet megköveteli a munkamegosztást
s ebből kifolyólag az embereknek osztályokba és rangokba való
sorolását. Mindenki számára fontos tudni, hogy a különböző rendeltetésű
emberi tevékenységek folytán nem lehetséges semmiféle egyenlőség,
hogy az, aki bármely cselekedetével egész osztályt kompromittál,
nem lehet törvény előtt egyenlő mértékben felelős, mint az, aki
senki ellen nem vét, csak saját becsülete ellen. A társadalom
felépítésének helyes ismerete, melynek titkaiba nem avatjuk be
a gójokat, mindenki előtt nyilvánvalóvá tenné, hogy az emberek
bizonyos körére kell korlátozni az egyes állításokat és foglalkozásokat,
nehogy azok az emberi szenvedés forrásává váljanak abból kifolyólag,
hogy az emberek kiképzése nem felel meg annak a munkának, melynek
elvégzését megkövetelik tőlük. Az erre vonatkozó ismeretek alapos
tanulmányozása után az emberek önként fogják alávetni magukat
az uralkodó hatalomnak és fogják elfoglalni az államban számukra
kijelölt helyet. A tudomány mai állása mellett s amellett az irány
mellett, amelybe mi annak fejlődését tereltük, a nép, minthogy
vakon elhiszi a nyomtatásban megjelenő dolgokat - hála a félrevezető
sugalmazásoknak és saját tudatlanságának -, vak gyűlölettel viseltetik
mindennel szemben, amit saját maga felett állónak tekint, mert
nem fogja fel az osztályok és rangok jelentőségét.
Ezt a gyűlöletet még fokozni fogják a gazdasági válságok kihatásai,
mely válságok le fogják állítani a tőzsdei forgalmat és meg fogják
bénítani az ipart. A számunkra hozzáférhető összes titkos földalatti
eszközökkel és az arany segítségével, amely teljes egészében a
mi kezünkben van, egyetemes gazdasági válságot fogunk előidézni,
s ennek során egész munkástömegeket fogunk kidobni az utcára egyidejűleg
Európa valamennyi országában. Ezek a tömegek égni fognak a vágytól,
hogy vérét ontsák azoknak, akikre tudatlanságuk együgyűségében
kezdettől fogva irigykedtek, s akiknek vagyonát akkor majd magukhoz
tudják ragadni.
A mieinkhez nem fognak hozzányúlni, mert mi ismerni fogjuk a
támadás időpontját, és intézkedéseket teszünk majd védelmünkre.
Kimutattuk, hogy a haladás az összes gójt alá fogja vetni az ész
uralmának. Pontosan ez lesz majd a mi kényuralmunk, mert érteni
fog ahhoz hogy ésszerű szigorúsággal véget vessen minden nyugtalanságnak
és száműzze a szabadelvűséget minden állami intézményből.
Amikor a lakosság látta, hogy a szabadság nevében mindenféle
engedményt tesznek, szuverén úrnak képzelte magát és rohant, hogy
magához ragadja a hatalmat. Eközben természetesen - mint minden
vak ember - egy csomó akadályba ütközött. Sietett vezetőket keresni,
de eszébe sem jutott visszatérni az előző állapothoz, ehelyett
a mi lábaink elé helyezte teljhatalmát. Emlékezzenek a francia
forradalomra, amelynek mi adtuk a “nagy” jelzőt. Mi jól ismerjük
előkészítésének titkait, hiszen teljes mértékben a mi kezünk műve
volt. Azóta is egyik csalódásból a másikba visszük a népeket azért,
hogy a végén tőlünk is forduljanak el annak a Cion véréből származó
zsarnokkirálynak javára, akit a világnak adni fogunk. Ma, mint
nemzetközi nagyhatalom, legyőzhetetlenek vagyunk, mert ha egyes
államok megtámadnak, mások segítségünkre sietnek. A gój népek
határtalan hitványsága - hasukon csúsznak a hatalmas előtt, de
irgalmatlanok a gyengével szemben, kíméletlenek vétségekkel szemben
és elnézők bűntettek dolgában, a szabad társadalmi rend ellentmondásait
nem hajlandók eltűrni, de végtelen türelemmel viselik el egy merész
kényuralom erőszakoskodásait -, mindezek a tulajdonságok segítenek
bennünket függetlenségünk elérésében. A jelen kor miniszterelnök-diktátorai
részéről a gój népek türelmesen elszenvednek és elviselnek olyan
visszaéléseket, amelyek legkisebbikéért húsz királyt is lefejeztek
volna.
Hogyan magyarázható ez a jelenség, a néptömegeknek ez a furcsa
következetlensége oly eseményekkel szemben tanúsított magatartásukon,
amelyek nyilvánvalóan ugyanabba a kategóriába tartoznak?
Megmagyarázza az a tény, hogy ezek a diktátorok ügynökeik útján
beadják a népnek, hogy ezekkel a visszaélésekkel szándékosan károsítják
meg az államokat, mégpedig a legmagasabb cél kedvéért, azért,
hogy biztosítsák a népek jólétét, nemzetközi testvériségét, szolidaritását
és jogegyenlőségét. Azt természetesen nem mondják meg a népnek,
hogy ezt az egyesülést a mi legfőbb uralmunk alatt kell véghezvinni.
Így aztán a nép kárhoztatja az igazságosokat és felmenti a bűnösöket,
mindjobban meggyőződve arról, hogy mindent megtehet, amit csak
akar. Hála a dolgok ilyen állásának, a nép elpusztít mindenfajta
stabilitást, és zűrzavart teremt lépten-nyomon.
A “szabadság” szó arra indítja az embereket, hogy szembeforduljanak
mindenfajta hatalommal, mindenfajta tekintéllyel, még Istennel
és a természet törvényeivel is. Ezért nekünk, amikor majd elfoglaljuk
helyünket a mi királyságunkban, törölnünk kell az élet szótárából
ezt a szót, mert ez az állati erő egyik forrását takarja, mely
a tömegeket vérszomjas ragadozókká változtatja. Igaz, hogy ezek
a vadállatok mindannyiszor újra elalszanak, ha elég vért ittak,
ilyenkor könnyen láncra verhetők, de ha nem kapnak vért, akkor
nem alszanak el, hanem tovább verekednek.
Index
4. JEGYZŐKÖNYV
A köztársaság fokozatai. Nemzsidó szabadkőművesség.
Szabadság és hit. Nemzetközi ipari verseny.
A spekuláció szerepe. Az arany kultusza.
Minden köztársaság több fejlődési fokozaton megy át. Az első
szakaszt az első napokban a vak tömeg őrjöngése jellemzi, amely
ide-oda, jobbra-balra hányódik; a második szakasz a demagógia,
amelyből az anarchia születik, ez pedig elkerülhetetlen kényuralomhoz
vezet. Az azonban többé nem törvényesen és nyilvánosan elismert,
s ezért nem felelősségteljes kényuralom, hanem általuk nem látható
és titkosan leplezett, de mindamellett nagyon is érezhető kényuralom
valamely titkos szervezet kezében, melynek cselekedetei annál
lelkiismeretlenebbek, mert a színfalak mögött működik, mindenfajta
ügynökök háta mögött, akiknek váltogatása nemcsak nem hátrányos
a titkos hatalomra nézve, hanem még segíti is, amennyiben a folytonos
cserék következtében nem kell segélyforrásait hosszú szolgálatok
jutalmazására igénybe vennie. Ki és mi képes láthatatlan erőt
megdönteni? Mert a mi erőnk pontosan ilyen. A nemzsidó szabadkőművesség
vakon szolgál kulisszául számunkra és céljaink számára; hatalmunk
cselekvési terve azonban, sőt székhelye is, ismeretlen titok marad
az egész nép számára. Mindazonáltal még a szabadság is ártalmatlan
lehet és elfoglalhatja a maga helyét az állam gazdasági életében
anélkül, hogy ártana a népek jólétének, ha nem az istenhitben,
az emberiség testvériségén nyugszik és nincs összekapcsolva az
egyenlőség fogalmával, amely ellenkezik a teremtésnek alárendeltségre
alapozott törvényeivel. Ilyen hittel rendelkező népet kormányozni
lehetne papi felügyelettel, megelégedetten és alázatosan haladna
lelkipásztorainak irányítása alatt, alávetve magát Isten földi
törvényeinek. Ebből az okból elengedhetetlen számunkra, hogy aláaknázzunk
minden hitet, hogy kiszakítsuk a gójok lelkéből az istenség fogalmát
és a szellemét, és hogy ezeket matematikai számításokkal és anyagi
szükségletekkel helyettesítsük.
Hogy ne legyen a gójoknak idejük a gondolkozásra és megfigyelésre,
az iparra és kereskedelemre kell irányítanunk gondolataikat. Így
az összes nemzetet a nyerészkedési hajsza fogja lekötni és ebbeli
versengésükben nem fogják észrevenni közös ellenségüket. Hogy
a szabadság egyszersmind felbomlassza és tönkretegye a gój társadalmat,
spekulációs alapra kell helyeznünk az ipart is; ennek eredményeképpen
az, amit az ipar az országtól megvon, ki fog csúszni a nemzsidók
kezeiből a spekulációba, azaz a mi kezeinkbe fog kerülni.
A hatalomért folytatott harc fokozódása és a gazdasági életre
mért csapások csalódott, hideg és szívtelen társadalmat fognak
létrehozni, sőt már létre is hozták. Az ilyen társadalom erős
idegenkedéssel fog viseltetni a magasabb politikával és a vallással
szemben. Egyetlen vezérfonala a nyereség, azaz az arany, valósággal
isteníteni fognak azok miatt az anyagi örömök miatt, melyek az
arany segítségével megszerezhetők. Ekkor aztán üt majd az óra,
amikor a gójok alsóbb osztályai - nem azért, hogy elérjék a jót,
még csak nem is azért, hogy gazdagsághoz jussanak, hanem kizárólag
a kiváltságosak elleni gyűlöletből - követni fognak minket azok
ellen, akik vetélytársaink a hatalom megszerzésében: a gójok intellektueljei
ellen.
Index
5. JEGYZŐKÖNYV
Egy erős kormányközpontosítás létrehozása.
A hatalomátvétel módszerei a szabadkőművesség által.
Az államok közötti egyezségek lehetetlenségének okai.
A zsidók “sorsának” állapota.
Arany - az államgépezet motorja. A kritika jelentősége.
“Kirakat”-intézmények. A szócsépléstől való elfáradás.
Hogyan kell megragadni a közvéleményt.
Az egyéni kezdeményezés jelentősége.
A szuperkormány.
Vajon milyen kormányformát lehet adni olyan közösségnek, amelyekben
mindenütt korrupció üti fel a fejét, ahol csak csalásszámba menő
trükkök ügyes meglepetései taktikájával lehet gazdagsághoz jutni,
ahol szabadság uralkodik, ahol az erkölcsösséget csak büntető
intézkedések és szigorú törvények tartják fenn, nem pedig önként
elfogadott elvek, ahol a hit és a haza iránti érzelmeket kitörölték
kozmopolita meggyőződések? Milyen kormányformát kell adni ilyen
közösségnek, ha nem azt a kényuralmat, melyet a későbbiek során
fogok elmondani önöknek? Fokozatosan központosítani fogjuk a közigazgatást,
hogy a társadalom összes erőit a kezünkbe kaparintsuk. Új törvények
segítségével mechanikusan szabályozzuk majd alattvalóink politikai
életének minden megnyilvánulását. Ezek a törvények egymás után
vissza fogják vonni mindazokat az engedményeket és szabadságjogokat,
amelyeket a gójoknak megadtak, és királyságunkat oly hatalmas
arányú kényuralom fogja jellemezni, hogy bármikor és bárhol képes
lesz elsöpörni minden gójt, aki tettel vagy szóval szembehelyezkedik
velünk.
Azt fogják mondani nekünk, hogy olyan kényuralom, amilyenről
beszélek, nem egyeztethető össze napjaink haladásával, én azonban
bizonyítani fogom önöknek, hogy igenis összeegyeztethető. Azokban
az időkben, amikor a népek úgy néztek fel a királyokra a maguk
trónjain, mint Isten akaratának megnyilatkozására, zúgolódás nélkül
alávetették magukat a királyok zsarnoki hatalmának; attól a naptól
kezdve azonban, hogy tudatosítottuk bennük sajátjogaikat, közönséges
halandóknak kezdték tekinteni a trónon ülőket. Az Isten kegyelméből
való királyi méltóság a nép szemében elvesztette minden jelentőségét,
és amikor Istenbe vetett hitüktől is megfosztottuk az embereket,
az uralkodói hatalom az utcára került s ott, mint köztulajdont,
magunkhoz ragadtuk.
Ugyancsak kormányzásunk sajátosságaihoz tartozik a tömegek és
egyének irányításának művészete, okosan alkalmazott elméletek
és szószátyárkodás segítségével, a társadalmi élet szabályozásával
és mindenféle más fogásokkal, melyekhez a gójok mit sem értenek.
Kormányzási művészetünk elemzésen, megfigyelésen, ravasz számítás
finomságain alapul, s nincs vetélytársunk az ezekben való jártasságban,
nemhogy politikai tervek kieszelésében és az összetartásban. Ebben
a tekintetben legfeljebb a jezsuitákat lehetne velünk összehasonlítani,
de megtaláltuk a módját annak, hogy a nem gondolkozó tömeg szemében
hitelüket rontsuk, mint nyílt szervezetet, miközben mi magunk
titkos szervezetünket mindenkor homályban tartottuk. A világ számára
valószínűleg mindegy lenne, hogy ki az ő legfőbb uralkodója, a
katolicizmus feje-e vagy a mi kényurunk Cion véréből; számunkra,
a Kiválasztott Nép számára egyáltalán nem mindegy.
Egy ideig talán sikeresen elbánna velünk a gójok összességének
szövetsége: ettől a veszélytől azonban megóv bennünket a köztük
uralkodó egyenetlenség, mely oly mélyen gyökerezik, hogy soha
ki nem küszöbölhető. Felszítottuk és az elmúlt húsz évszázad során
hatalmas arányúvá növeltük a gójok személyi és nemzeti ellentéteit.
Ezért egyetlen állam sem kapna támogatást, ha fegyvert emelne
ránk, mert mindegyiknek figyelembe kell vennie, hogy bármely ellenünk
irányuló egyezmény nem lenne előnyös számára. Túl erősek vagyunk
nincs menekvés hatalmunk elől. A nemzetek még jelentéktelen megállapodást
sem köthetnek anélkül, hogy abban titokban benne ne lenne a kezünk.
“Per Me reges regnant.” (Általam uralkodnak a királyok.) És a
próféták megmondták, hogy Isten maga választott ki bennünket arra,
hogy uralkodjunk az egész világ felett. Isten megfelelő tehetséggel
ruházott fel, hogy megbirkózunk feladatunkkal. Ha volna a velünk
szemben álló táborban szellemóriás, az még folytatná a harcot
ellenünk, de az újonc nem vehetné fel a versenyt a rég meggyökeresedettel;
a harc irgalmatlan lenne közöttünk, olyan harc lenne, amilyet
még nem látott a világ. Bizony, szellemóriásuk elkésett volna.
Az összes állam gépezetének valamennyi kerekét olyan erő hajtja,
amely a mi kezünkben van, az államgépezeteknek ez a hajtóereje
pedig - az arany. A mi bölcseink által kieszelt közgazdaságtudomány
réges-rég királyi tekintélyt kölcsönzött a tőkének.
Ahhoz, hogy a tőke akadálytalanul fejthesse ki működését, szabad
keze kell legyen arra, hogy ipari és kereskedelmi monopóliumot
létesítsen; ezt a világ minden részében már végre is hajtják láthatatlan
kezek. Ez a szabadság politikai hatalomhoz fogja juttatni azokat,
akik szerepet játszanak az iparban, és ez hozzá fog járulni a
nép sanyargatásához. Manapság fontosabb lefegyverezni a népeket,
mint háborúba vezetni; fontosabb előnyünkre kihasználni a lángra
lobbantott szenvedélyeket, mint eloltani tüzüket; fontosabb átvenni,
és saját értelmünkben magyarázni mások gondolatait, mint kiirtani
azokat. Vezetőségünk fő célja az, hogy kritikával megbénítsa a
közvéleményt; hogy eltérítse az embereket a komoly gondolkozástól,
mely arra irányulhatna, hogy ellenállást keltsen velünk szemben;
hogy üres szavakkal folyó szemfényvesztő harc síkjára terelje
a szellemi erőket.
A világ népei és az egyének is azonosítani szokták a szavakat
a tettekkel. Megelégszenek a látszattal, és csak ritkán ügyelnek
arra, vajon beváltják-e a közéletben elhangzott ígéreteket. Ezért
kirakat-intézményeket fogunk életre hívni, melyek ékesszóló bizonyítékát
adják majd annak, hogy mennyire szolgálják a haladást. Magunkra
fogjuk ölteni az összes párt, az összes irányzat liberális arculatát,
s ezt a liberalizmust szónokainkkal annyira agyon fogjuk csépeltetni,
hogy ki fogják meríteni hallgatóink türelmét, és meg fogják utáltatni
velük a szónoklást.
Hogy kézben tartsuk a közvéleményt, azt össze kell zavarnunk
oly módon, hogy addig és annyi egymásnak ellentmondó nézetnek
adjunk hangot a legkülönbözőbb oldalakról, amíg a gójok el nem
veszítik fejüket ebben a labirintusban és arra a meggyőződésre
nem jutnak, hogy legjobb, ha az embernek egyáltalában nincs nézete
politikai ügyekben, melyeket a közvélemény amúgy sem érthet meg,
mert csak azok értik meg, akik irányítják a közvéleményt. Ez az
első titok.
Kormányunk sikerének második titkos kelléke abban áll, hogy a
lehető legnagyobb mértékben előmozdítsa a nemzetek rossz tulajdonságait,
szenvedélyeit, annyira szaporítsa a társadalmi érintkezés szabályait,
hogy az így előálló összevisszaságban senki se tudjon eligazodni
s az emberek a végén meg se értsék egymást. Ez az eljárás abban
is segítségünkre lesz, hogy viszályt szítsunk valamennyi pártban,
hatálytalanítsunk minden kollektív erőt, amely még nem hajlandó
behódolni nekünk, és elvegyük a kedvet mindenfajta egyéni kezdeményezéstől,
amely bármiképp akadályozhatná ügyünket. Nincs nagyobb veszély,
mint az egyéni kezdeményezés, ha tehetséggel párosul, többet érhet
el, mint az emberek milliói, akik között elhintettük az egyenetlenség
magvát. Úgy kell irányítanunk a gój társadalom nevelését, hogy
ahányszor csak olyan helyzettel kerül szembe, amely egyéni kezdeményezőerőt
igényel, kétségbeesett tehetetlenségben csüggessze le karjait.
A cselekvési szabadságból eredő túlzott törekvések aláássák az
erőket, ha összeütközésbe kerülnek mások szabadságával. Ebből
az összeütközésből súlyos erkölcsi megrázkódtatások, kudarcok
származnak. Mindezekkel az eszközökkel annyira ki fogjuk meríteni
a gójokat, hogy kénytelenek lesznek oly természetű nemzetközi
hatalmat felajánlani nekünk, amely lehetővé teszi majd számunkra,
hogy minden erőszak alkalmazása nélkül fokozatosan megszerezzünk
minden államhatalmat, és szuperkormányt létesítsünk. A mostani
uralkodók helyébe “kormányok feletti közigazgatás”-nak nevezett
rémképet fogunk állítani, amelynek karjai harapófogóként fognak
kinyúlni minden irányba, s melynek szervezete olyan nagy méretű
lesz, hogy hatalma alá fogja hajtani a világ összes nemzetét.
Index
6. JEGYZŐKÖNYV
Monopóliumok; ezektől függ a gójok vagyona.
A nemesség földjének elvétele.
Kereskedelem, ipar és spekuláció. Luxus.
Béremelés és az alapszükségletek árának emelése.
Anarchizmus és részegeskedés.
A gazdasági elméletek propagandájának jelentősége.
Hamarosan hatalmas monopóliumokat fogunk létesíteni, óriási vagyontárolókat,
melyektől még a nagy nemzsidó vagyonok is oly mértékben függenek
majd, hogy a politikai összeomlást követő napon el fognak tűnni
éppúgy, mint az államok fizetőképességébe helyezett bizalom.
Azok önök közül, akik közgazdászok, helyesen fel tudják mérni
ennek a gondolatmenetnek a jelentőségét!
Minden lehetséges módon növelnünk kell szuperkormányunk jelentőségét
azzal, hogy azt mindazok oltalmazójaként és jótevőjeként állítjuk
be, akik önként alávetik magukat nekünk.
30 31
A gój nemesség, mint politikai hatalom halott, - nem kell számításba
vennünk; mint földbirtokosok azonban még lehetnek ártalmasak ránk
nézve, minthogy a megélhetésüket biztosító segélyforrások révén
önellátók. Ezért lényeges számunkra, hogy bármi áron megfosszuk
őket földjeiktől. Ez a cél legjobban a földbirtokon nyugvó terhek
növelésével - a földbirtok eladósításával lesz elérhető. Az erre
irányuló intézkedésekkel sakkban fogjuk tartani a földbirtokosokat
és alázatos, és feltétlen engedelmességre fogjuk késztetni. A
gój nemesek - minthogy átöröklés folytán képtelenek kevéssel beérni
- rohamosan le fognak égni és tönkremenni.
Ugyanakkor intenzíven támogatnunk kell a kereskedelmet és ipart,
mindenekelőtt azonban a spekulációt, melynek az a feladata, hogy
ellensúlyozza az ipart. Spekuláció nélkül az ipar megsokszorosítaná
a magánkézben lévő tőkét és hozzájárulna a mezőgazdaság talpra
állításához, amennyiben megszabadítaná a földbirtokot a mezőgazdasági
bankokkal szembeni kötelezettségeitől. Arra van szükségünk, hogy
az ipar vonja el a mezőgazdaságtól mind a munkaerőt, mind a tőkét,
és a spekuláció segítségével kezünkre játssza a világ minden pénzét
s ezáltal proletár sorba taszítsa az összes gójt. Akkor azonban
a gójok meg fognak hajolni előttünk, ha másért nem, azért, hogy
megkapják a jogot ahhoz, hogy éljenek.
Ahhoz, hogy teljesen tönkretegyük a gójok iparát, a spekuláció
mellett még egy eszközt használunk majd fel, a fényűzést, amelyet
mi terjesztettünk el a gójok között, azt a mohó kívánkozást a
fényűzés után, amely mindent elnyel. Emelni fogjuk a munkabéreket,
ez azonban semmiféle előnyt nem fog jelenteni a munkások számára,
mert ugyanakkor elő fogjuk idézni a legfontosabb közszükségleti
cikkek árának emelkedését is azzal az ürüggyel, hogy a mezőgazdaság
és állattenyésztés hanyatlásának következménye. Továbbá ravaszul
alá fogjuk aknázni a termelés alapjait azzal, hogy hozzászoktatjuk
a munkásokat az anarchiához és részegeskedéshez, s ezzel egyidejűleg
megteszünk minden intézkedést arra, hogy kiirtsuk a föld színéről
a gójok összes képzett erőit.
Hogy a gójok idő előtt rá ne döbbenjenek a dolgok igazi állására,
azzal fogjuk álcázni céljainkat, hogy azt állítjuk, égünk a vágytól,
hogy szolgáljuk a munkásosztályt és a közgazdaságtan magasztos
elveit, amelyek mellett a közgazdasági elméleteink erélyes propagandát
fejtenek ki.
Index
7. JEGYZŐKÖNYV
A fegyverkezés fokozása. Forrongás, viszálykodás
és ellenségeskedés az egész világon.
A gójok ellenállásának megfékezése
háborúk és világháborúk által.
A titoktartás sikert jelent a politikában.
A sajtó és a közvélemény.
Amerika, Kína és Japán fegyverei.
A fegyverkezés fokozása, a rendőrség létszámának növelése - mindez
lényeges a fent említett tervek végrehajtásánál. El kell érnünk,
hogy a világ összes államában rajtunk kívül csak proletártömegek,
valamint egynéhány, érdekeinket kiszolgáló milliomos, rendőrség
és katonaság legyen.
Forrongást, viszályt és ellenségeskedést kell előidéznünk egész
Európában és az Európával fennálló kapcsolatok révén más földrészeken
is. Ebből kétszeres hasznot húzunk. Egyrészt sakkban tartjuk az
összes országot, mert ezek nagyon is jól tudják, hogy megvan a
hatalmunk ahhoz, hogy bármikor tetszés szerint nyugtalanságot
okozzunk, vagy helyreállítsuk a rendet. Mindezek az országok hozzászoktak
ahhoz, hogy bennünk elkerülhetetlen kényszererőt lássanak. Másrészt
intrikáinkkal össze fogjuk kuszálni mindazokat a szálakat, melyeket
politikai eszközökkel, gazdasági szerződések vagy kölcsönügyletek
segítségével valamennyi állam kormányzatában szőttünk. Hogy ez
sikerüljön nekünk, éles ésszel és nagy agyafúrtsággal kell eljárnunk
szóbeli tárgyalások és megegyezések során, ami viszont az úgynevezett
“hivatalos nyelvhasználat”-ot illeti, ellenkező taktikát fogunk
alkalmazni: magunkra fogjuk ölteni a tisztesség és engedékenység
álarcát. Ilyen módon a gójok népeinek kormányai - akiket arra
tanítottunk, hogy csak a külszínt nézzék, bár-mit is adunk tudtukra
- továbbra is az emberiség jótevőit és megmentőit fogják látni
bennünk.
Minden ellenszegülésre azzal kell tudnunk válaszolni, hogy annak
az országnak szomszédaival, amely szembe merészel helyezkedni
velünk, háborút viseltetünk az ellenszegülő ellen; ha pedig ezek
a szomszédok megkockáztatnák, hogy közösen lépjenek fel velünk
szemben, világháború kirobbantásával kell védekeznünk. A politikában
a siker legfőbb tényezője a vállalkozások titokban tartása: a
diplomata szavának nem kell megegyeznie azzal, amit tesz. Kényszerítenünk
kell a gójok kormányait, hogy oly irányú működést fejtsenek ki,
amely kedvez a kívánt beteljesedéshez immár közel álló nagyszabású
tervünknek, annak, amit közvéleményként fogunk beállítani, amely
közvéleményt viszont titokban mi alakítottunk ki az úgynevezett
“nagyhatalom” - a sajtó segítségével; ez pedig, néhány lényegtelen
kivételtől eltekintve, máris teljesen a mi kezünkben van.
Egyszóval, összefoglalva az általunk végrehajtott ellenőrzést
az európai gój kormányok felett, ki kell, hogy mutassuk erőnket,
az egyikőjüknek terrorista kísérletekkel, a többieknek; ha az
ellenünk kitörő általános felkelés megengedi, Amerika, Kína, vagy
Japán fegyvereivel kell válaszolnunk.
Index
8. JEGYZŐKÖNYV
A törvénykezési jogok kétértelmű alkalmazása.
A szabadkőműves vezetőség adminisztrátorai.
Különleges iskolák és legmagasabb fokú kiképzés.
Közgazdászok és milliomosok.
Akikre felelős beosztásokat bízunk a kormányban.
Mindazokkal a fegyverekkel, melyeket ellenfeleink használhatnának
ellenünk, nekünk is el kell látnunk magunkat. A törvénykönyv kifejezéseinek
legfinomabb árnyalataival és fogásaival is tisztában kell lennünk,
hogy igazolhassuk magunkat, amikor majd ítéleteket kell mondanunk,
melyek rendellenesen arcátlanoknak és igazságtalanoknak tűnhetnek
fel, fontos ugyanis, hogy az ilyen döntéseket úgy tálaljuk, mintha
legmagasztosabb erkölcsi elveket fejeznének ki, törvényes formába
öntve. Vezetőségünknek körül kell vennie magát a civilizációnak
mindama erőtényezőivel, melyek között majd működnie kell. Körül
fogja venni magát közírókkal, gyakorlati jogászokkal, közigazgatási
tisztviselőkkel, diplomatákkal és végül olyan személyekkel, akik
szakiskoláinkban legmagasabb fokú különleges képzésben részesültek.
Ezek a személyek ismerni fogják a társadalmi szerkezet valamennyi
titkát, jártasak lesznek minden politikai ábécé és szókincs nyelvhasználatában;
meg fogják ismertetni velük az emberi természet mélységeit, az
emberi léleknek mindazokat az érzékeny húrjait, amelyeken majd
játszaniuk kell. Ezek a húrok: a gójok lelki magatartása, törekvései,
hibái, bűnös szenvedélyei és képességei, valamint az egyes osztályok
és rendek sajátosságai. Felesleges megjegyezni, hogy a kormányhatalomnak
e tehetséges segélyerői, akikről beszélek, nem a gójok közül fognak
kikerülni, akik közigazgatási tevékenységükben nem szoktak vesződni
azzal, hogy törődjenek munkájuk céljával, és sohasem nézik, miért
van arra szükség. A gójok tisztviselői elolvasás nélkül írnak
alá papírokat és vagy pénzéhségből vagy becsvágyból szolgálnak.
Körül fogjuk venni kormányunkat gazdasági szakemberek egész seregével.
Ez is oka annak, hogy a közgazdaságtudomány a fő tantárgy abban
az oktatásban, amelyben a zsidók részesülnek. Lesz körülöttünk
ezen kívül hatalmas tömeg bankár, nagyiparos, nagytőkés és - ami
a legfontosabb - milliomos, lényegében ugyanis minden pénz kérdése
lesz.
Bizonyos ideig - amíg nem lesz többé kockázatos felelősségteljes
állami állásokat zsidó testvéreinkre bízni - olyan személyek kezébe
fogjuk adni ezeket az állásokat, akiknek múltja és hírneve olyan,
hogy szakadék tátong közöttük és a nép között, akiknek, ha nem
engedelmeskednek utasításainknak, bűnvádi eljárással kell számolniuk
vagy el kell tűrniük - így arra késztetjük ezeket a személyeket,
hogy utolsó leheletükig szolgálják a mi érdekeinket.
Index
9. JEGYZŐKÖNYV
A szabadkőműves elvek alkalmazása a né-
pek átnevelésére. A szabadkőművesség jel-
szavai. Az antiszemitizmus jelentősége. A
szabadkőművesség diktatúrája. Terror. Kik
a szabadkőművesség szolgálói? A gój álla-
mok “világosan látó” és “vak” erejének je-
lentősége. Kapcsolat a hatóság és a tömeg
között. A liberalizmus kaotikus féktelensé-
ge. Az oktatás és nevelés megragadása. Ha-
mis elméletek. A törvények értelmezésének
módjai. A “földalattik” (világvárosokban).
Elveink gyakorlati alkalmazásánál vegyék tekintetbe annak a népnek
a sajátosságait, melynek országában élnek és működnek. Elveink
általános, sablonos alkalmazása nem járhat sikerrel, amíg át nem
neveltük a népeket sajátos hasonlatosságunkra. Ha azonban kellő
óvatossággal járnak el, meg fogják látni, hogy egy évtized sem
kell ahhoz, hogy a legszilárdabb jellem is megváltozzék, és újabb
népet fogunk besorolni azok közé, amelyek már behódoltak nekünk.
Mihelyt felállítottuk a mi királyságunkat, a liberális jelszavakat,
melyek valójában a mi szabadkőműves jelszavaink, nevezetesen a
“szabadság, egyenlőség, testvériség” szavakat úgy fogjuk módosítani,
hogy azok nem lesznek többé jelszavak, hanem csupán egy eszme
kifejezői, nevezetesen: “a szabadsághoz való jog, az egyenlőség
kötelessége, a testvériség eszményképe”. Ezt az értelmet fogjuk
adni a szavaknak, és így a szarvánál fogjuk megragadni a bikát.
. . Ténylegesen már kiküszöböltünk mindenfajta uralmat a sajátunkon
kívül, jogilag azonban még megmaradt egy csomó. Ha manapság egyes
államok tiltakoznak ellenünk, ez csak a forma kedvéért, beleegyezésünkkel
és utasításunkra történik, az ő antiszemitizmusukra ugyanis elengedhetetlenül
szükségünk van az alsóbb rétegekhez tartozó testvéreink kézbentartásához.
Nem bocsátkozom további magyarázatokba, mert ezt az ügyet már
ismételten megtárgyaltuk. Semmi sem állíthat korlátokat működésünk
elé. Szuperkormányunk a törvényen kívül álló keretekben működik
s azt az elfogadott szakkifejezéssel élve, azzal az erőteljes
szóval jelölik, hogy - diktatúra. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom,
hogy mi, a törvényhozók, ha majd itt az ideje, ítéleteket fogunk
végrehajtani, ölni fogunk, és kegyelmet gyakorolni; mint valamennyi
csapatunk vezetői magasan ülünk a parancsnok harci paripája hátán.
Akaraterővel uralkodunk, mert kezünkben van egy valamikor hatalmas,
most általunk legyőzött párt öröksége. Fegyvereink pedig a határtalan
becsvágy, égő kapzsiság, irgalmatlan bosszú, gyűlölet és rosszindulat.
Tőlünk indul ki a mindent elnyelő terror. A mi szolgálatunkban
minden véleményt, minden doktrínát képviselő személyek állnak:
monarchisták, demagógok, szocialisták, kommunisták és mindenféle
álmodozó utópisták. Mindezeket felfegyvereztük feladataik elvégzésére:
Mindegyikük a saját maga számlájára ássa alá a tekintély utolsó
maradványait, igyekszik megdönteni minden fennálló rendet. Ezek
a törekvések nyugtalanságot idéznek elő minden államban; az államok
nyugalomra intenek, készek meghozni minden áldozatot a béke érdekében;
mi azonban nem fogunk nekik békét adni, amíg nyíltan és alázatosan
el nem ismerik az államok-feletti szuperkormányunkat.
Az emberek nagy garral hangoztatták annak szükségességét, hogy
a szocializmus kérdését nemzetközi egyezménnyel rendezzék. Azzal,
hogy pártokra szakadtak, a kezünkbe adták magukat, a pártharcokhoz
ugyanis pénz kell, és a pénz a mi kezünkben van. Okunk lehetne
attól tartani, hogy a gój uralkodók “világosan látó” hatalma egyesül
a gój tömegek vak erejével, de minden ilyen lehetőség ellen megtettük
az összes szükséges intézkedést: kölcsönös terror formájában gátat
emeltünk a két erő között. Ily módon a nép vak ereje továbbra
is a mi támaszunk és mi, csakis mi fogunk neki vezetőt adni és
fogjuk - természetesen - arra az útra irányítani, amely célunkhoz
vezet.
Hogy a vak tömeg ne tudja magát megszabadítani irányító kezünktő1,
időnként szoros érintkezésbe kell lépnünk vele, ha nem is a saját
személyünkben, de mindenesetre néhány legmegbízhatóbb testvérünk
révén. Ha majd mi leszünk az egyetlen elismert tekintély, személyesen
fogunk tárgyalni a néppel a vásártereken, és úgy fogjuk kioktatni
a politikai kérdésekben, hogy az általunk kívánt irányba tereljük.
Ki törődik azzal, hogy mi mindent tanítanak a falusi iskolákban?
Amit azonban a kormány követe vagy maga az uralkodó mond, azt
azonnal megtudja az egész ország, mert a nép hangja széltében-hosszában
elterjeszti.
Hogy a gójok intézményeit ne semmisítsük meg idő előtt, nagyon
óvatosan nyúlunk hozzájuk és egyelőre csak az azok mechanizmusát
mozgató rugók végeit ragadtuk meg. Ezek a rugók szigorú, de igazságos
rendérzékben testesültek meg, mi a liberalizmus kaotikus féktelenségével
helyettesítettük őket. Kezünk benne van a törvényhozásban, a választások
lebonyolításában, a sajtóban, az egyén szabadságában, mindenekfelett
azonban a nevelésben és a közoktatásban, mivel ezek az igazi szabadság
sarokpillérei. Félrevezettük, elszédítettük és elrontottuk a nemzsidó
fiatalságot azáltal, hogy olyan elvek és elméletek alapján neveltük,
amelyekről tudjuk, hogy helytelenek, de amelyeket mégis a lelkére
kötöttünk. Nagyszerű eredményeket értünk el azzal, hogy a törvényeket
- lényegileg nem módosítva őket - ellentmondó értelmezésekkel
kiforgattuk valódi értelmükből. Ez azzal az eredménnyel járt,
hogy ezek a törvénymagyarázatok először elhomályosították, majd
érthetetlenné tették a törvényeket olyannyira, hogy a törvényhozás
összekuszált szövevényében még maguk a kormányok sem tudnak eligazodni.
Ez a döntőbíráskodási eljárás elméletének kiindulópontja. Önök
azt mondhatnák, hogy a gójok fegyverrel a kezükben fognak nekünk
jönni, ha idő előtt rájönnek arra, hogy valójában mi folyik körülöttük.
Ez ellen azonban Nyugaton oly szörnyű terroreszközünk van, melytől
még a legbátrabbak is remegnek, - a földalatti helyiségek, a földalatti
vasutak, azok a földalatti folyosók, amelyek még az idő elérkeztr
előtt készen lesznek valamennyi világváros alatt s ahonnan ezeket
a fővárosokat minden szervezetükkel és irattárukkal együtt a levegőbe
fogjuk röpíteni.
Index
10. JEGYZŐKÖNYV
Látszatpolitika. A csalás “őrszelleme”. Mit ígér
a szabadkőműves államcsíny? Egyetemes vá-
lasztójog. Önfontosság. A szabadkőművesség
vezetői. A lángelme, aki vezeti a szabadkőmű-
vességet. Intézmények és feladataik. A libera-
lizmus mérge. Alkotmány - a pártviszályok
iskolája. A köztársaságok kora. Elnökök - a
Szabadkőművesség bábjai. Az elnökök felelős-
sége. A képviselőházak és elnökök szerepe a
“panamázás”-ban. Szabadkőművesség - a tör-
vényhozó erő. Új köztársasági alkotmány. Át-
menet a szabadkőműves kényuralomba. “A
világ ura” kinyilvánításának pillanata. Beteg-
ségek beoltása és más fortélyok.
Ma azzal kezdem, hogy megismétlem, amit már mondtam, és kérem
önöket, tartsák szem előtt, hogy a kormányok és népek a politikában
megelégszenek a látszattal. S valóban, hogyan is foghatnák fel
a gójok a dolgok igazi értelmét, amikor képviselőik saját szórakozásukra
fordítják erejük javarészét? A mi politikánk számára rendkívül
fontos, hogy tisztában legyünk ezzel a körülménnyel; ez jó szolgálatot
fog tenni nekünk, amikor majd sor kerül arra, hogy fontolóra vegyük
a hatalom elosztását, a szólás-, sajtó- és vallásszabadságot,
az egyesülési törvényt, a törvény előtti egyenlőséget, a tulajdon
és a lakás sérthetetlenségét, az adóztatást, a közvetett adók
gondolatát, valamint a törvények visszaható erejét.
Mindezek olyan kérdések, amelyeket a nép előtt nem szabad egyenesen
és nyíltan érinteni. Ha nem lehet elkerülni az érintésüket, nem
szabad ezeket a jogokat határozottan megnevezni, hanem minden
részletezés nélkül csak annyit szabad mondanunk, hogy elismerjük
a fennállójogrend alapjait. Azért kell lehetőleg hallgatnunk ezekről
a jogokról, hogy szabad kezünk legyen arra, hogy ezt vagy azt
feltűnés nélkül elejtsük; ha valamennyit kifejezetten felsorolnánk,
úgy tűnne fel, mintha már meg is adtuk volna őket.
A tömeg különös ragaszkodással és tisztelettel viseltetik a politikai
hatalom géniuszai iránt, és csodálattal nyugtázza erőszakosságaikat;
“ez aljas volt, igaz, de nagyon okos... csalásnak is lehet mondani,
de milyen ügyesen kártyázták meg, milyen nagyszerűen csinálták,
micsoda vakmerőség!” - mondják...
Számot tartunk arra, hogy az összes nemzetet belevonjuk annak
az új államszerkezetnek felépítésébe, amelynek tervét mi készítettük.
Ezért mindenekelőtt elengedhetetlenül szükséges, hogy felvértezzük
magunkat és tároljuk magunkban azt az arcátlan vakmerőséget és
ellenállhatatlan szellemi erőt, amely aktivitásunkban megtestesülve
le fog törni minden akadályt utunkon.
Államcsínyünk befejezése után a következőket fogjuk mondani a
különböző népeknek. “Eddig minden szörnyen rosszul ment, mindenkit
kimerítettek a szenvedések. Mi kiküszöböljük a szenvedésetek okait
- a népi hovatartozást, a határokat, a pénznemek különféleségét.
Természetesen ítélkezhettek fölöttünk, de hozhattok-e igazságos
ítéletet, ha kimondjátok, mielőtt még próbára tettétek, amit ajánlunk
nektek... “ Erre a tömeg ujjongva a tenyerén fog hordani a reménykedés
és várakozás egyhangú diadalában. Akkor aztán betöltötték rendeltetésüket
a választások-melyeket eszközül használtunk fel a világ trónjának
elfoglalására, arra tanítva meg az emberek legkisebb közösségeit
is, hogy gyűléseken szavazzanak csoportos megegyezés alapján -
és utoljára fognak szerepet játszani, amikor is az emberek egyhangúlag
kifejezik majd azt a kívánságukat, hogy közelről ismerkedjenek
meg velünk, mielőtt elítélnének. Ennek biztosítására osztályokra
és képzettségre való tekintet nélkül mindenkinek szavaznia kell,
hogy abszolút többséget érjünk el, melyet a művelt, vagyonos osztályok
részéről nem kaphatunk meg. Azzal, hogy mindenkibe beleoltjuk
saját fontosságának tudatát, meg fogjuk semmisíteni a gójok között
a család fontosságát és nevelési értékét, és meg fogjuk akadályozni,
hogy önálló gondolkozású egyének szóhoz jussanak, az általunk
vezetett tömeg ugyanis nem fogja megengedni, hogy érvényesüljenek,
sőt, még csak meg sem fogja őket hallgatni, hiszen hozzászokott
ahhoz, hogy csak ránk hallgasson, akik megfizetjük engedelmességét
és figyelmét. Ily módon hatalmas, vak erőt fogunk létrehozni,
amely képtelen lesz bármely irányban is megmozdulni ügynökeink
irányítása nélkül, akiket a tömeg vezetésére, annak élére helyeztünk.
A nép alá fogja vetni magát az ő kormányzásuknak, mert tudni fogja,
hogy ezektől a vezetőktől függ keresete, jutalmazása és mindenfajta
más előnye. Egy kormányzati tervnek készen kell egy és ugyanabból
az agyból erednie, mert soha nem tud szilárd alakot ölteni, ha
megengedik, hogy részekre bontva sokan dolgozzanak rajta. Ezért
szabad ugyan ismernünk a cselekvési tervet, de nem szabad azt
vita tárgyává tennünk, nehogy elrontsuk művésziességét az alkatrészei
közötti összefüggést, az egyes pontokban rejlő titkos szándékok
gyakorlati érvényesülését. Ha ilyen művet vita tárgyává tennénk,
és módosításokat eszközölnénk rajta szavazás útján, ezzel ráütnék
mindazok érveléseinek és félreértéseinek bélyegét, akik nem értették
meg a terv cselszövéseinek mélyebb értelmét és összefüggését.
Azt akarjuk, hogy terveink erőteljesek és célszerűen kigondoltak
legyenek. Ezért NEM SZABAD ODADOBNUNK VEZETŐSÉGÜNK LÁNGESZŰ MŰVÉT
a tömeg, vagy akár csak egy zártkörű csoport karmai közé. Ezek
a tervek egyelőre nem fogják megdönteni a fennálló intézményeket.
Csupán gazdasági vonatkozásban fognak azokon változásokat foganatosítani,
aminek következtében azok egész működése úgy fog módosulni, ahogy
ez a terveinkben megszabott iránynak megfelel.
Különböző elnevezések alatt minden országnak megközelítően egyforma
a berendezése: népképviselet, minisztérium, szenátus, tulajdon
és a lakás sérthetetlenségét, az adóztatást, a közvetett adók
gondolatát, valamint a törvények visszaható erejét.
Mindezek olyan kérdések, amelyeket a nép előtt nem szabad egyenesen
és nyíltan érinteni. Ha nem lehet elkerülni az érintésüket, nem
szabad ezeket a jogokat határozottan megnevezni, hanem minden
részletezés nélkül csak annyit szabad mondanunk, hogy elismerjük
a fennálló jogrend alapjait. Azért kell lehetőleg hallgatnunk
ezekről a jogokról, hogy szabad kezünk legyen arra, hogy ezt vagy
azt feltűnés nélkül elejtsük; ha valamennyit kifejezetten felsorolnánk,
úgy tűnne fel, mintha már meg is adtuk volna őket.
A tömeg különös ragaszkodással és tisztelettel viseltetik a politikai
hatalom géniuszai iránt és csodálattal nyugtázza erőszakosságaikat;
“ez aljas volt, igaz, de nagyon okos... csalásnak is lehet mondani,
de milyen ügyesen kártyázták meg, milyen nagyszerűen csinálták,
micsoda vakmerőség!” - mondják...
Számot tartunk arra, hogy az összes nemzetet belevonjuk annak
az új államszerkezetnek felépítésébe, amelynek tervét mi készítettük.
Ezért mindenekelőtt elengedhetetlenül szükséges, hogy felvértezzük
magunkat és tároljuk magunkban azt az arcátlan vakmerőséget és
ellenállhatatlan szellemi erőt, amely aktivitásunkban megtestesülve
le fog törni minden akadályt utunkon.
Államcsínyünk befejezése után a következőket fogjuk mondani a
különböző népeknek: “Eddig minden szörnyen rosszul ment, mindenkit
kimerítettek a szenvedések. Mi kiküszöböljük a szenvedésetek okait
- a népi hovatartozást, a határokat, a pénznemek különféleségét.
Természetesen ítélkezhettek fölöttünk, de hozhattok-e igazságos
ítéletet, ha kimondjátok, mielőtt még próbára tettétek, amit ajánlunk
nektek... “ Erre a tömeg ujjongva a tenyerén fog hordani a reménykedés
és várakozás egyhangú diadalában. Akkor aztán betöltötték rendeltetésüket
a választások - melyeket eszközül használtunk fel a világ trónjának
elfoglalására, arra tanítva meg az emberek legkisebb közösségeit
is, hogy gyűléseken szavazzanak csoportos megegyezés alapján -
és utoljára fognak szerepet játszani, amikor is az emberek egyhangúan
kifejezik majd azt a kívánságukat, hogy közelről ismerkedjenek
meg velünk, mielőtt elítélnének. Ennek biztosítására osztályokra
és képzettségre való tekintet nélkül mindenkinek szavaznia kell,
hogy abszolút többséget érjünk el, melyet a művelt, vagyonos osztályok
részéről nem kaphatunk meg. Azzal, hogy mindenkibe beleoltjuk
saját fontosságának tudatát, meg fogjuk semmisíteni a gójok között
a család fontosságát és nevelési értékét, és meg fogjuk akadályozni,
hogy önálló gondolkozású egyének szóhoz jussanak, az általunk
vezetett tömeg ugyanis nem fogja megengedni, hogy érvényesüljenek,
sőt, még csak meg sem fogja őket hallgatni, hiszen hozzászokott
ahhoz, hogy csak ránk hallgasson, akik megfizetjük engedelmességét
és figyelmét. Ily módon hatalmas, vak erőt fogunk létrehozni,
amely képtelen lesz bármely irányban is megmozdulni ügynökeink
irányítása nélkül, akiket a tömeg vezetésére, annak élére helyeztünk.
A nép alá fogja vetni magát az ő kormányzásuknak, mert tudni fogja,
hogy ezektől a vezetőktől függ keresete, jutalmazása és mindenfajta
más előnye. Egy kormányzati tervnek készen kell egy és ugyanabból
az agyból erednie, mert soha nem tud szilárd alakot ölteni, ha
megengedik, hogy részekre bontva sokan dolgozzanak rajta. Ezért
szabad ugyan ismernünk a cselekvési tervet, de nem szabad azt
vita tárgyává tennünk, nehogy elrontsuk művésziességét az alkatrészei
közötti összefüggést, az egyes pontokban rejlő titkos szándékok
gyakorlati érvényesülését. Ha ilyen művet vita tárgyává tennénk,
és módosításokat eszközölnénk rajta szavazás útján, ezzel ráütnék
mindazok érveléseinek és félreértéseinek bélyegét, akik nem értették
meg a terv cselszövéseinek mélyebb értelmét és összefüggését.
Azt akarjuk, hogy terveink erőteljesek és célszerűen kigondoltak
legyenek. Ezért NEM SZABAD ODADOBNUNK VEZETŐSÉGÜNK LÁNGESZŰ MŰVÉT
a tömeg, vagy akár csak egy zártkörű csoport karmai közé. Ezek
a tervek egyelőre nem fogják megdönteni a fennálló intézményeket.
Csupán gazdasági vonatkozásban fognak azokon változásokat foganatosítani,
aminek következtében azok egész működése úgy fog módosulni, ahogy
ez a terveinkben megszabott iránynak megfelel.
Különböző elnevezések alatt minden országnak megközelítően egyforma
a berendezése: népképviselet, minisztérium, szenátus, államtanács,
törvényhozás és végrehajtó hatalom. Felesleges megmagyaráznom
önöknek mindezek egymáshoz való viszonyának mechanizmusát, mert
mindezt úgyis tudják; csupán azt a tényt vegyék figyelembe, hogy
az említett intézmények mindegyike valamely fontos funkciónak
felel meg az államban, és figyeljék meg, kérem, hogy a “fontos”
jelzőt nem az intézményre vonatkoztatom, hanem a funkcióra, következésképpen
nem az intézmények fontosak, hanem azok funkciói. Ezek az intézmények
felosztották maguk között a kormány összes funkcióját - a közigazgatást,
a törvényhozást és a végrehajtó hatalmat, s ezért úgy működnek,
mint az emberi test szervei. Ha az államgépezetnek csak egy részében
is kárt teszünk, az állam beteggé válik, mint az emberi test,
és végül is meghal.
Amikor bevezettük az állami szervezetbe a liberalizmus mérgét,
egész politikai alkata megváltozott. Az államok halálos betegséget
kaptak - vérmérgezést. Már csak az van hátra, hogy megvárjuk haláltusájuk
végét.
A liberalizmus alkotmányos államokat eredményezett, amelyek a
korábbi kényuralom, a gójok egyetlen oltalma helyébe léptek; az
alkotmány pedig, amint önök jól tudják, semmi egyéb, mint magasiskolája
az egyenetlenkedésnek, félreértéseknek, viszályoknak, párt-szeszélyeknek,
egyszóval mindannak, ami arra szolgál, hogy személytelenné tegye
az állami életet. A “csevegések” szónoki emelvénye - nem kevésbé
hatásosan, mint a sajtó - tétlenségre és tehetetlenségre kárhoztatta
az uralkodókat, így haszontalanokká és feleslegesekké téve őket,
amiért el is csapták őket sok országban. Ekkor érkezett el a köztársaságok
kora, és ekkor történt, hogy az uralkodót kormánykarikatúrával
- elnökkel helyettesítettük, akit a tömegből, bábjaink, rabszolgáink
közül választottuk ki. Ezzel megvetettük az alapját annak az aknának,
amelyet a gój nép, jobban mondva a gój népek alatt elhelyeztünk.
Nemsokára be fogjuk vezetni azt az elvet, hogy az elnökök felelősek
cselekedeteikért.
Addigra abban a helyzetben leszünk, hogy nem kell többé ügyelnünk
a formákra az ügyek intézésénél, melyekért személytelen bábunk
lesz a felelős. Mit törődünk azzal, ha megritkulnak sorai, akik
a hatalomért versengenek, ha fennakadás következik be azáltal,
hogy nem sikerül elnököt találni, amely fennakadás végül fel fogja
bomlasztani az államot?…
Hogy tervünk ezzel az eredménnyel járjon, választásokat fogunk
rendezni oly elnökök javára, akiknek múltjában valamilyen sötét,
titkos folt, valami “panama” vagy ehhez hasonló van, - így aztán
megbízható ügynökeink lesznek terveink véghezvitelében, mivel
tartanak majd a leleplezéstől, valamint a hatalomhoz jutottak
ama természetes kívánságából kifolyólag, hogy megtartsák az elnöki
hivatallal járó kiváltságokat, előnyöket és megbecsülést. A képviselőház
fedezni, védelmezni, választani fogja az elnököket, de el fogjuk
venni tőle azt a jogot, hogy új törvényeket javasoljon, vagy meglevő
törvényeket módosítson; ezt a jogot ugyanis a felelős elnökre,
a mi bábunkra fogjuk ruházni. Ily módon az elnöki tekintély természetesen
mindenféle támadás céltáblája lesz, mi azonban önvédelmi eszközt
adunk majd a kezébe, amennyiben fel fogjuk jogosítani arra, hogy
közvetlenül a néphez forduljon, kikérje a nép döntését függetlenül
annak saját képviselőitől, vagyis, hogy apelláljon a nép többségéhez,
amely épp oly vak rabszolgánk. Ettől függetlenül fel fogjuk ruházni
az elnököt a hadiállapot kihirdetésének jogával. Ezt azzal a megokolással
fogjuk igazolni, hogy az elnöknek, mint az ország egész hadereje
fejének rendelkeznie kell a haderő felett, hogy szükség esetén
megvédhesse az új köztársasági alkotmányt, amely védelmi jog,
mint ennek az alkotmánynak felelős képviselőjét, meg fogja illetni.
Könnyű megérteni, hogy ilyen körülmények között a szentély kulcsa
a mi kezünkben lesz és senki rajtunk kívül nem fogja többé irányítani
a törvényhozó hatalmat.
Ezen kívül az államtitkok megőrzésének ürügye alatt el fogjuk
venni a képviselőháztól azt a jogot, hogy kormányintézkedések
ügyében interpelláljon, továbbá az új alkotmány segítségével a
lehető legkisebbre fogjuk csökkenteni a képviselők számát, amivel
együtt jár majd a politikai szenvedélyek és a politikai ügyekért
való lelkesedés aránylagos csökkentése is. Ha pedig - ami aligha
várható - ezek a szenvedélyek még a képviselőknek e minimális
száma mellett is lángra lobbannának, uszító felhívással és a nép
többségére való hivatkozással el fogjuk mozdítani őket. . . Az
elnöktől függ majd a képviselőház és a szenátus elnökeinek és
alelnökeinek kinevezése. A parlamentek állandó ülésezéseit meg
fogjuk szüntetni és helyettük rövid, néhány hónapig tartó ülésszakokat
fogunk bevezetni. Az elnöknek, mint a végrehajtó hatalom fejének
továbbá joga lesz összehívni és feloszlatni a parlamentet és ez
utóbbi esetben elhalasztani az új parlament összeülésének időpontját.
Hogy azonban mindezek a lényegileg törvénytelen cselekedetek ne
terheljék tervünk szempontjából túl korán az elnök felelősségét,
fel fogunk ruházni minisztereket és más magas rangú kormánytisztviselőket,
hogy önálló intézkedésekkel kerüljék meg az elnök rendelkezéseit,
aminek következtében az elnök helyett őket fogják bűnbakká tenni...
Ezt a szerepet különösen a szenátus, az államtanács vagy a minisztertanács
számára ajánljuk, de nem az egyes tisztviselők számára. Az elnök
a mi tetszésünk szerint fogja értelmezni azokat a törvényeket,
amelyek többféle értelmezést tesznek lehetővé; továbbá hatályon
kívül fogja helyezni a törvényeket, ha értésére adjuk, hogy erre
szükség van; ezenkívül joga lesz átmeneti jellegű törvényeket,
sőt a kormány alkotmányos működésétől való eltérést javasolni,
mindkét esetben azzal az ürüggyel, hogy az állam legfőbb jóléte
ezt követeli.
Ilyen intézkedésekkel meg fogjuk szerezni a hatalmat ahhoz, hogy
apránként, lépésről-lépésre leromboljuk mindazt, amit uralmunk
kezdetén kénytelenek vagyunk felvenni az államok alkotmányaiba
azért, hogy felkészüljünk arra az átmeneti időszakra, amely alatt
észrevétlenül eltörlünk majd minden alkotmányos jogot, és akkor
itt lesz az ideje annak, hogy minden kormányformát a mi kényuralmunkká
változtassunk.
Kényurunk elismerésére sor kerülhet már az alkotmány lerombolása
előtt is; ez akkor fog bekövetkezni, amikor a nép, miután a végsőkig
kifárasztotta uralkodóinak - általunk előidézett - szabálytalankodása
és tehetetlensége, így fog felkiáltani: “Távolítsátok el őket
és adjatok nekünk egyetlen világuralkodót, aki egyesít minket
és megszünteti a viszályok okait - a határokat, a népi hovatartozást,
a vallásokat, az államadósságokat -, ki békét és nyugalmat ad
nekünk, melyet nem találhatunk meg mostani uralkodóink és képviselőink
alatt: Mint önök azonban nagyon jól tudják azt, hogy az összes
nemzet kifejezést adjon ilyen kívánságoknak, csak úgy érhetjük
el, ha minden országban megzavarjuk a nép és kormány közti viszonyt,
annyira összetörve az emberiséget egyenetlenséggel, gyűlölettel,
veszekedéssel, irigységgel, sőt még sanyargatások alkalmazásával,
éhínséggel, BETEGSÉGEK BEOLTÁSÁVAL, nyomorral is, hogy a gójok
ne lássanak más kivezető utat, mint azt, hogy menedéket keresnek
a mi teljes pénzbeli és minden egyéb vonatkozású főhatalmunknál.
Ha azonban lélegzetvételhez juttatjuk a világ nemzeteit, aligha
valószínű, hogy valaha is elérkezik az a pillanat, amely után
áhítozunk.
Index
11. JEGYZŐKÖNYV
Az új alkotmány programja. Az indítványo-
zott forradalom egyes részletei. A gójok -
egy birkanyáj. Titkos szabadkőművesek és
“látszat”-páholyok.
Az államtanács - eddigi formájában - nyomatékos kifejezője volt
az uralkodói tekintélynek: mint a törvényhozó testület látható
része az lesz, amit az uralkodó által hozandó törvények és rendeletek
szerkesztőbizottságának lehetne nevezni.
Ez tehát az új alkotmány programja. Mi fogjuk megállapítani a
Törvényt, a Jogot és az Igazságot, mégpedig 1 ) a törvényhozó
testület elé terjesztett javaslatok alakjában, 2) az elnök rendeletei
útján általános érvényű rendszabályok alakjában, szenátusi rendeletekkel
és államtanácsi határozatokkal miniszteri rendeletek formájában,
3) 45 ha megfelelő alkalom adódik, az államban kirobbantott forradalom
útján.
Miután nagyvonalakban lefektettük eljárásmódunkat, még teljessé
kell majd tennünk a forradalmat az államgépezet működésében a
már jelzett irányban. Ez alatt a sajtószabadságot, az egyesülési
jogot, a lelkiismereti szabadságot, a választások elvét és sok
egyebet értek, aminek mindörökre el kell tűnnie az emberek emlékezetéből,
vagy pedig gyökeres változáson kell átmennie közvetlenül az új
alkotmány kihirdetése után. Ez lesz az egyetlen alkalom, amikor
egyszerre kiadhatjuk összes parancsainkat, később ugyanis már
veszélyes lesz minden említésre méltó változtatás a következő
okokból: Ha rideg szigorral visszük keresztül a változtatást a
szigorúság és megszigorítások szellemében, a további hasonló természetű
változásoktól való félelem kétségbeesésbe kergetheti az embereket,
ha viszont újabb várható engedmények szellemében visszük keresztül,
az emberek azt mondanák, ez beismerése annak, hogy helytelenül
cselekedtünk, ami tönkretenné uralmunk csalhatatlanságának presztízsét,
vagy pedig azt mondanák, félelemből vagyunk kénytelenek engedékeny
magatartást tanúsítani, amiért nem kapnánk köszönetet, mert feltételeznék,
hogy kényszerből tettük. Mindkét eshetőség árt az új alkotmány
presztízsének.
Arra van szükségünk, hogy a világ népei az új alkotmány kihirdetésének
első pillanatától kezdve - amíg a forradalom befejezett ténye
még elkábítja őket, amíg még a rémület és bizonytalanság állapotában
vannak – egyszer s-mindenkorra ismerjék fel: annyira erősek, annyira
legyőzhetetlenek, annyira túlontúl hatalmasak vagyunk, hogy semmi
esetre sem leszünk tekintettel rájuk, hogy eszünk ágában sincs
a legkisebb figyelmet is szentelni véleményüknek vagy kívánságaiknak,
hogy ilyeneknek minden kinyilvánítását készek és képesek vagyunk
bármikor és bárhol ellenállhatatlan erővel elfojtani, hogy egy-csapásra
magunkhoz ragadtunk mindent, amit akartunk, és semmi esetre sem
fogjuk hatalmunkat megosztani velük... Akkor félve és reszketve
be fogják csukni szemüket, és meg fognak elégedni azzal, hogy
megvárják, mi lesz mindennek a vége.
A gójok olyanok, mint egy birkanyáj, és mi vagyunk a farkasok.
És tudják önök, mi történik, ha a farkasok betörnek a nyájba?
Van még egy másik ok is, hogy miért fogják becsukni a szemüket:
ugyanis továbbra is azt ígérjük majd nekik, hogy visszakapnak
minden szabadságot, amelytől megfosztottuk őket, mihelyt legyőztük
a béke ellenségeit és megfékeztünk minden pártot. Kár szót vesztegetni
arra, hogy meddig várnak majd szabadságuk visszatérésére...
Vajon minek találtuk ki ezt az egész politikát és fogadtattuk
el ravaszul a gójokkal úgy, hogy semmi esélyük ne legyen annak
mélyebb értelmét megvizsgálni? Valóban minek, ha nem azért, hogy
kerülő úton érjük el, ami szétszórt törzsünk számára egyenes úton
elérhetetlen? Ez a politika alapozta meg szervezetünket, a titkos
szabadkőművességet, melyet nem ismernek és melynek célkitűzéseit
még csak nem is gyanítják ezek a gój barmok, akiket azért csalogattunk
a nyílt szabadkőműves páholyok seregébe, hogy port hintsünk társaik
szemébe.
Isten a szétszórtság ajándékát adta nekünk, az Ő Kiválasztott
Népének, s éppen ez, amit mindenki gyengeségünknek tart, bizonyult
legfőbb erőnknek, mely most az egész világ feletti uralom küszöbére
vezetett bennünket.
Már nem sokat kell építenünk azon az alapon, amelyet leraktunk.
Index
12. JEGYZŐKÖNYV
A “szabadság” fogalmának szabadkőműves
értelmezése. A sajtó jövője a szabadkőmű-
ves királyságban. A. sajtó irányítása. Tudó-
sító ügynökségek. Hogyan értelmezi a sza-
badkőművesség a haladást? Még többet a
sajtóról. A szabadkőművesség szolidaritása
a mai sajtóban. A “közkereslet” felkeltése
vidéken. Az új rezsim csalhatatlansága.
A “szabadság”, melyet különbözőképpen lehet értelmezni, mi így
határozzuk meg:
A szabadság azt jelenti, hogy jogunk van azt tenni, amit a törvény
megenged. A szónak ez az értelmezése a kellő időben szolgálatunkra
lesz, minden szabadság ugyanis a mi kezünkben lesz, minthogy a
törvények csak azt fogják eltörölni vagy kimondani, ami az előbb
vázolt program értelmében kívánatos számunkra.
A sajtóval a következő módon fogunk eljárni:
Milyen szerepet játszik ma a sajtó? Arra szolgál, hogy felkeltse,
és lángra lobbantsa azokat a szenvedélyeket, amelyek célunk eléréséhez
szükségesek, vagy pedig önző pártcélokat szolgál. Gyakran sületlen,
igazságtalan, hazug, és a közvélemény túlnyomó részének leghalványabb
sejtelme sincs arról, milyen célokat szolgál a sajtó valójában.
Mi meg fogjuk nyergelni és szorosan meg fogjuk zabolázni, s ugyanezt
tesszük majd a nyomdaipar minden más termékével is, mert mi értelme
volna megszabadulnunk a sajtó támadásaitól, ha ugyanakkor továbbra
is céltáblái maradunk röpiratoknak és könyveknek? A közvélemény
nyomtatásban megjelenő termékei ma súlyos kiadásokat okoznak abból
kifolyólag, hogy cenzúrázni kell őket, mi majd nagy hasznot hajtójövedelmi
forrássá tesszük őket a mi államunk számára: külön sajtóadóval
fogjuk terhelni a nyomdatermékeket és óvadékpénz letétbe helyezését
fogjuk követelni, mielőtt megengedjük bármely sajtóorgánum vagy
nyomda létesítését. Ezeknek azután szavatolniuk kell, hogy kormányunkat
semmiféle sajtótámadás nem fogja érni. Minden ellenünk irányuló
támadási kísérletet - ha ilyesmire egyáltalán sor kerülhet még
- irgalmatlanul súlyos pénzbüntetéssel fogunk sújtani. Ezek az
intézkedések - sajtóadó és óvadékpénz letétbe helyezése, valamint
ezek a letétek által biztosított pénzbüntetések - hatalmas jövedelmet
hoznak majd a kormánynak. Igaz, a pártlapok esetleg nem sajnálják
majd a pénzt annak érdekében, hogy mégis megjelentessék véleményüket,
ezeket azonban el fogjuk hallgattatni ellenünk intézett második
támadásuk után. Senki sem nyúlhat majd hozzá büntetlenül kormányunk
csalhatatlanságának glóriájához. Bármely közlemény betiltásánál
azt fogjuk felhozni ürügyül, hogy az ok nélkül izgatja a közvéleményt.
Kérem, vegyék figyelembe, hogy azok között, akik támadásokat intéznek
ellenünk, mi általunk létesített sajtószervek is lesznek, ezek
azonban csakis olyan pontokat fognak támadni, amelyek módosítását
előre elhatároztuk.
Ellenőrzésünk nélkül egyetlen közlemény sem fog nyilvánosságra
kerülni. Ezt különben már most is elérjük, amennyiben az összes
híreket egynéhány kevés ügynökség kapja meg, melyeknek irodáiba
ezek a hírek a világ minden részéből befutnak. Ezek a hírszolgálati
irodák akkor már teljesen a mieink lesznek és csak azt fogják
közzétenni, amit mi diktálunk nekik.
Ha már most annyira uraljuk a gójok gondolatvilágát, hogy szinte
valamennyien azokon a színes szemüvegeken át nézik a világ eseményeit,
amelyeket az orrukra teszünk - ha már most nincs egyet-len állam
sem, ahol bármi is megakadályozna minket abban, hogy tudomást
szerezzünk arról, amit a gój ostobaság államtitoknak nevez: Milyen
lesz akkor a mi helyzetünk, amikor majd elismert legfőbb urai
leszünk a világnak az egész világ felett uralkodó királyunk személyében?
Térjünk vissza a sajtó jövőjéhez. Mindenki, aki kiadó, könyvtáros,
vagy nyomdász akar lenni, köteles lesz megszerezni a foglalkozása
gyakorlására megállapított engedélyokiratot, amelyet bármely vétség
esetén azonnal meg fogunk vonni tőle. Ilyen intézkedésekkel a
gondolatot közvetítő eszköz a nevelés eszközévé válik majd kormányunk
kezében, amely nem fogja többé megengedni, hogy a nemzet zömét
a haladás áldásait illetően tévutakra vezessék és ábrándokba ringassák.
Ki nem tudná közülünk, hogy ezek a képzelt áldások egyenes úton
elvezetnek azokhoz az ostoba elképzelésekhez, melyek az emberek
egymás közötti és a hatóságokkal való kapcsolataiban anarchista
viszonyokat teremtenek, minthogy a haladás, vagy inkább a haladás
gondolata bevezette mindenfajta emancipáció fogalmát, de elmulasztotta
megállapítani annak határait... Minden úgynevezett liberális anarchista,
ha nem is tettben, de mindenesetre gondolatban. Mindegyikük a
szabadság valamely árnyképét keresgeti és kivétel nélkül féktelenségbe
esik, vagyis az ellentmondás anarchiájába csupán az ellentmondás
kedvéért...
Most rátérünk az időszaki sajtóra. Ezt is, mint minden nyomtatványt,
ívenként kiszabott sajtóadóval és óvadékpénzzel fogjuk terhelni,
és harminc ívnél kisebb könyvekért kétszer annyit kell majd fizetni.
Az ilyen könyveket röpiratoknak fogjuk tekinteni, egyrészt azért,
hogy csökkentsük a magazinok számát, melyek a nyomtatott méreg
legrosszabb formái, másrészt pedig azért, hogy ezzel az intézkedéssel
olyan hosszadalmas művekre kényszerítsük az írókat, melyeknek
kevés olvasójuk lesz, már csak azért is, mert költségesek lesznek.
Ugyanakkor olcsó lesz és mohón fogják olvasni mindazt, amit mi
magunk adunk majd ki azért, hogy számunkra kedvező irányba befolyásoljuk
a szellemi fejlődést. Az adó korlátok közé fogja szorítani az
irodalmi ambíciókat, a kilátásba helyezett büntetések pedig az
írókat tőlünk függővé fogják tenni. És ha mégis akadna valaki,
aki ellenünk akar írni, nem fog találni senkit, aki írásművét
hajlandó kinyomtatni. Mielőtt ugyanis a kiadó vagy nyomda bármely
művet elfogad nyomtatásban való megjelentetésre, ehhez engedélyt
kell majd kérnie a hatóságoktól. Így előre fogunk tudni minden
csalafintaságról, amely ellenünk készül, s ki fogjuk hűlni a méregfogát,
amennyiben magunk foglalunk majd állást a szóban forgó ügyben.
Az irodalom és az újságírás a legfontosabb nevelési tényezők
közé tartozik és kormányunk ezért meg fogja szerezni az újságok
túlnyomó részének tulajdonjogát. Ez semlegesíteni fogja a magánkézben
lévő sajtó ártalmas befolyását, és lehetővé teszi majd számunkra,
hogy hatalmas befolyást gyakoroljunk a közvéleményre. Tíz-tíz
általunk engedélyezett újságra harminc olyan esik majd, melyet
mi magunk alapítottunk. Ezt azonban a nyilvánosságnak még csak
sejtenie sem szabad. Az általunk kiadott lapok a legellentétesebbek
lesznek külső megjelenésben, irányzatban és nézetben, így bizalmat
keltve bennünk és a mi oldalunkra állítva teljesen gyanútlan ellenfeleinket,
akiket, miután ily módon a csapdánkba estek, ártalmatlanná fogunk
tenni.
Az első helyen hivatalos jellegű lapok fognak állni. Ezek mindig
a mi érdekeinket fogják védeni és befolyásuk ezért viszonylag
jelentéktelen lesz.
A második helyen állnak majd a félhivatalos lapok, melyeknek
az lesz a szerepük, hogy megnyerjék számunkra a lagymatagokat
és közömbösöket.
A harmadik helyre tesszük majd látszólagos ellenvéleményünket,
melynek legalább egy lapja olyan hangot fog megütni, mintha legélesebb
ellenlábasunk lenne. Igazi, elvi ellenfeleink a sajátjuknak fogják
tartani ezt a színlelt ellenzéket és fel fogják fedni előttünk
kártyáikat.
Újságaink képviselni fognak minden lehetséges árnyalatot lesznek
közöttük arisztokrata, köztársaságpárti, forradalmi, sőt még anarchista
lapok is -, természetesen csak addig, amíg az alkotmány érvényben
van... Visnu hindu istenséghez hasonlóan száz kezük lesz, s ezek
mindegyike rajta tartja majd az ujját a közvélemény különböző
irányzatainak egyikén, a mi kívánságunknak megfelelően. Mihelyt
valamely irányzat érverése gyorsul, ezek a kezek a céljainknak
megfelelő irányba fogják azt terelni, az izgatott beteg ugyanis
elveszti minden ítélőképességét és könnyen befolyásolható. Azok
a bolondok, akik azt hiszik majd, hogy saját táboruk lapjainak
véleményét képviselik, a mi véleményünket fogják szajkózni, vagy
bármely véleményt, amely kívánatosnak látszik számunkra. Abban
a hiú hiszemben, hogy pártjuk irányvonalát követik, valójában
azt a zászlót fogják követni, amelyet kitűzünk eléjük.
Hogy újsághadunkat ebben a szellemben irányíthassuk, különösen
nagy gondot kell fordítanunk ennek megszervezésére. “Központi
sajtóhivatal” név alatt irodalmi gyűléseket fogunk rendezni, amelyeken
ügynökeink feltűnés nélkül ki fogják adni az utasításokat és a
nap jelszavát. Újságaink a dolgok megvitatásával és kétségbevonásával
- de mindig a felszínen mozogva, a kérdések lényegét nem érintve
- látszólag sortüzet adnak majd le a hivatalos lapokra csak azért,
hogy alkalmat szolgáltassanak nekünk részletesebb magyarázatokra,
mint amilyenekre az első hivatalos közvéleményekben módunk volt,
valahányszor ez - természetesen - előnyünkre van.
Ezek az ellenünk irányuló támadások rég egy másik célt is szolgálnak
majd, nevezetesen azt, hogy meggyőzzék alattvalóinkat arról, hogy
teljes a szólásszabadság, ezzel alkalmat adva ügynökeinknek annak
bizonygatására, hogy a velünk szemben álló összes lap üres fecsegő,
mert képtelen rendelkezéseinkkel szemben tárgyilagos ellenvetéseket
tenni. Az ilyen szervezési módszerek, melyeket a nyilvánosság
nem vehet észre, de amelyek teljesen biztosak, a legjobban biztosítják
annak sikerét, hogy a nyilvánosság figyelmét és bizalmát megnyerjük
kormányunk számára. Az ilyen módszerek lehetővé teszik majd számunkra,
hogy - amint ez időről időre szükségesnek mutatkozik politikai
kérdésekkel kapcsolatban felizgassuk, vagy lecsillapítsuk a közvéleményt,
hogy meggyőzzük vagy összezavarjuk azáltal, hogy hol az igazságot,
hol a hazugságokat jelentetjük meg a sajtóban, tényeket vagy azok
ellentmondásait, aszerint, jól vagy rosszul fogadják-e őket, mindig
igen óvatosan kitapogatva a talajt, mielőtt rálépünk.
Biztos diadalt fogunk aratni ellenfeleink felett, mert azok nem
fognak olyan újságokkal rendelkezni, amelyekben teljes egészében
részletesen kifejthetik nézeteiket - a sajtóval való bánásmód
előbb említett módszerei következtében. Még csak meg sem kell
majd cáfolnunk őket, legfeljebb egészen felületesen.
Az ilyen próbalövéseket, amelyeket szükség esetén sajtónk harmadik
helyen álló lapjaiban adunk le, félhivatalos lapjainkban erélyesen
meg fogjuk cáfolni.
Már manapság is vannak ilyen jelenségek - hogy csak a francia
sajtót vegyük -, melyek arra vallanak, hogy szabadkőműves összetartás
érvényesül a következő jelszónak megfelelően: a sajtó valamennyi
szervét összeköti a szakmai titoktartás; mint a régiek jövendőmondói,
egyikük sem fogja elárulni hírforrásainak titkát, hacsak határozatot
nem hoznak annak közzétételére. Egy újságíró sem meri majd elárulni
ezt a titkot, mert senki sem kap engedélyt irodalmi működés kifejtésére,
ha nincs múltjában valami sebezhető pont... Ezeket a sebezhető
pontokat azonnal lelepleznénk. Amíg ezekről csak kevesen tudnak,
az újságíró tekintélye vonzást gyakorol az ország lakosságának
többségére - a tömeg lelkesedéssel követi. Különösen számítunk
a vidék támogatására. Vidéken kell szítanunk azokat a reményeket
és impulzusokat, melyek segítségével bármely pillanatban rátörhetünk
a fővárosra, a fővárosokban pedig ugyanakkor úgy fogjuk beállítani,
mintha ezek a megnyilvánulások a vidék népességének önálló reményei
és törekvései lennének. Előidézőjük természetesen mindig egy és
ugyanaz lesz: - mi. Szükségünk van arra, hogy addig, amíg el nem
érjük hatalmunk teljét, a fővárosok szorongatva találják magukat
a nemzet vidéki közvéleményétől, vagyis ügynökeink által létrehozott
többségétől. Arra van szükségünk, hogy a fővárosok a lélektani
pillanatban ne tudják megvitatni a befejezett tényeket annál az
egyszerű oknál fogva, ha másért nem, hogy azokat a vidék túlnyomó
részének közvéleménye már elfogadta.
Az új kormányzatnak abban az átmeneti időszakában, amely megelőzi
teljes szuverenitásunkat, nem szabad megengednünk, hogy a sajtó
bármilyen közéleti becstelenséget leleplezzen; az embereknek azt
kell hinniük, hogy az új kormányzat annyira megelégedetté tett
mindenkit, hogy még a bűncselekmények is megszűntek... A bűncselekményekről
csak azok áldozatainak és véletlen tanúknak szabad tudniuk - senki
másnak.
Index
13. JEGYZŐKÖNYV
A mindennapi kenyér szükséglete. Politikai
kérdések. Ipari kérdések. Szórakozás. Vidám-
parkok. “Egy az igazság.” A nagy problémák.
A mindennapi kenyérért való küzdelem arra kényszeríti a gójokat,
hogy befogják szájukat, és alázatos szolgáink legyenek. Ügynökök,
akiket sajtónknál alkalmazunk a gójok köreiből, utasításainkra
mindent meg fognak tárgyalni, aminek közvetlenül, hivatalos formában
történő közlése hátrányos lenne számunkra, közben pedig mi - szép
nyugodtan az így támadt vita lármája közepette - meg fogjuk hozni,
és végre fogjuk hajtani azokat az intézkedéseket, amelyeket akarunk,
s azután mint befejezett tényeket a nyilvánosság elé tárjuk. Senki
sem merészeli majd az egyszer megtörtént döntés visszavonását
követelni, annál kevésbé, mert azt az előző állapothoz képest
javulásnak fogjuk beállítani... A sajtó pedig azonnal új kérdésekre
fogja irányítani az emberek figyelmét (nem tanítottuk az embereket
arra, hogy állandóan valami új után kívánkozzanak?). Ezeknek az
új kérdéseknek megtárgyalására rá fogják vetni magukat azok az
ostoba fajankók, akik még most sem akarják megérteni, hogy leghalványabb
fogalmuk sincs azokról a dolgokról, melyeknek megtárgyalására
vállalkoznak. A politika kérdéseit senki más nem fogja fel ésszel,
mint azok, akik már korszakokon átirányították a politikát: annak
létrehozói.
Mindebből láthatjuk, hogy amikor biztosítjuk magunknak a tömeg
jóindulatát, ezzel csak gépezetünk működését könnyítjük meg, és
észrevehetik azt is, hogy amikor a tömeg helyeslését látszunk
keresni, ezt nem tettekre vonatkozólag tesszük, hanem szavakra
vonatkozólag, amelyeket erről vagy arról a kérdésről mondottunk.
A nyilvánosság előtt folyton hangoztatjuk, hogy minden tettünkben
az a remény és meggyőződés vezérel, hogy a közjót szolgáljuk.
A politika kérdéseinek megvitatásában zavarólag hathatna az emberek
beleszólása, ezért figyelmüket más irányba tereljük: előtérbe
helyezzük az ipar kérdéseit, azt állítva, hogy ezeknél is politikai
kérdésekkel van dolgunk. Ezen a téren hadd beszéljék ki a tüdejüket!
A tömegek csak egy feltétellel egyeznek bele abba, hogy ne fejtsenek
ki politikai tevékenységet, hogy kipihenjék magukat attól, amit
politikai tevékenységnek tartanak (amely tevékenységre mi tanítottuk
őket, hogy eszközül használhassuk őket a gój kormányok elleni
harcban) - azzal a feltétellel, hogy új elfoglaltságot találnak.
Mi majd előírunk nekik valamit, ami úgy fest, mintha ugyancsak
politika lenne. Hogy pedig a tömegek észre ne vegyék, hányadán
vannak, ezenkívül szórakozásokkal, játékokkal, mulatságokkal,
szenvedélyekkel, vidámparkokkal is eltereljük majd figyelmüket.
A sajtón keresztül hamarosan kezdünk majd művészeti pályázatokat
és mindenféle sportversenyeket javasolni: az ezek iránti érdeklődés
végképp el fogja vonni az emberek figyelmét az olyan kérdésekről,
amelyekben kénytelenek lennénk velük szembehelyezkedni. Amint
a nép egyre inkább elszokik attól, hogy gondolkozzék, és önálló
véleményt alkosson, ugyanazt a hangot kezdi majd megütni, mint
mi, mert csak mi fogunk neki új irányt mutatni a gondolkozásban
- oly személyeken keresztül természetesen, akikről nem sejtik,
hogy velünk tartanak.
Mihelyt elismerték majd uralmunkat, a liberálisok, az utópisták,
az álmodozók végképp eljátszották kisded játékaikat. Addig is
azonban még jó szolgálatokat tesznek nekünk. Ezért továbbra is
le fogjuk kötni gondolataikat új és látszólag haladó fantasztikus
elméletek mindenfajta hiú ötletével: mert addig csavarjuk el teljes
sikerrel az ostoba gójok fejeit a haladásról szóló frázisokkal,
amíg nincs közöttük egy sem, aki képes felfogni, hogy ez a szó
az igazságtól való eltérést takar mindazon esetekben, amikor nem
anyagi törekvésről van szó, mert igazság csak egy van, és ebben
haladásnak nincs helye. Mint minden megtévesztő gondolat, a haladás
is az igazság elhomályosítására szolgál, hogy azt ne ismerje senki,
kivéve minket, Isten Kiválasztottait, az igazság őrzőit.
Amikor majd valósággá válik királyságunk, szónokaink meg fogják
magyarázni azokat a nagy kérdéseket, amelyek felforgatták az emberiséget,
hogy végül is alávessék jótékony uralmunknak. Ki fogja akkor valaha
is gyanítani, hogy mindezeket a népeket színpadi figuraként tologattuk
egy politikai tervnek megfelelően, amelyet senki még csak nem
is sejtett az évszázadok folyamán…?
Index
14. JEGYZŐKÖNYV
A jövő vallása. A rabszolgaság jövőbeni állapota.
Hozzáférhetetlenség a jövő vallásának ismeretéhez.
A jövő pornográfiája és sajtója.
Amikor felállítjuk királyságunkat, nem lesz kívánatos számunkra,
hogy más vallás is legyen, mint a miénk az Egy Istenről, akivel
sorsunk egybe van kötve annál a helyzetünknél fogva, amelyet mint
a Kiválasztott Nép elfoglalunk, és akin keresztül ugyanez a sorsunk
egyesül a világ sorsával. Ezért el kell söpörnünk az istenhit
minden más formáját. Ha ennek következtében sokan ateistákká is
válnak, ahogy ma látjuk őket, ez - átmeneti állapot lévén - nem
ellenkezik majd céljainkkal, ellenkezőleg, figyelmeztetőül fog
szolgálni azoknak a nemzedékeknek, amelyek hallgatják majd a tanításunkat
Mózes vallásáról, amely a maga szilárd és tökéletesen kidolgozott
rendszerével hatalmunk alá hajtotta a világ összes népét. Ezzel
fogjuk kihangsúlyozni a vallásunkban rejlő misztikus igazságot,
amelyen - mint mondani fogjuk - minden nevelő ereje alapul...
Azután minden lehetséges alkalommal cikkeket fogunk közölni, amelyekben
összehasonlítjuk a mi jótékony uralmunkat a múltbeli uralmakkal.
A nyugalom áldásai - még ha azt a nyugalmat évszázadok megrázkódtatásai
erőszakosan hozták is létre - csak még jobban ki fogják domborítani
azokat a jó tetteket, amelyekre rá fogunk mutatni. A gój kormányok
által elkövetett hibákat a legélénkebb színekkel fogjuk ecsetelni.
Ezeket a kormányokat annyira meg fogjuk utáltatni a népekkel,
hogy szívesebben veszik majd a nyugalmat a szolgaság állapotában,
mint azokat a magasztalt szabadságjogokat, amelyek meggyötörték
az emberiséget és kikezdték magának az emberi létnek a forrásait
is, amely forrásokat aljas kalandorok csőcseléke használt ki,
akik nem tudják, mit cselekszenek... Addigra a kormányformák haszontalan
megváltoztatásai, amelyekre rávettük a gójokat, ami-kor aláaknáztuk
államszerkezeteiket, annyira kifárasztották majd a népeket, hogy
inkább el fognak szenvedni bármit is mi alattunk, semhogy megkockáztassák,
hogy újra el kelljen viselniük mindazokat a megrázkódtatásokat
és nyomorúságokat, amelyeken keresztülmentek.
Ugyanakkor nem fogjuk elmulasztani kihangsúlyozni a gój kormányok
történelmi hibáit, mely kormányok oly sok évszázadon át gyötörték
az emberiséget, semmi megértést nem tanúsítván mindaz iránt, ami
az emberiség igazi javát szolgálja; ehelyett szociális áldások
fantasztikus terveit kergették, és nem vették észre soha, hogy
ezek a tervek csak rontottak, de soha nem javítottak az általános
viszonyokon, melyek alapjai az emberi életnek...
Elveink és módszereink legnagyobb erőssége abban fog rejleni,
hogy ragyogó ellentétként állítjuk majd párhuzamba őket a halott,
elpusztult régi társadalmi renddel.
Filozófusaink meg fogják tárgyalni a gójok különböző vallásainak
minden fogyatékosságát, de soha senki nem fogja megvitatni a mi
hitünket annak igazi szemszögéből nézve, mert azt teljes egészében
nem fogja megtudni senki más, mint mi, akik soha nem fogjuk merni
elárulni annak titkait.
Haladó szelleműnek és felvilágosultnak ismert országokban szellemtelen,
erkölcstelen és visszataszító irodalmat hívtunk életre. Ezt hatalomra
jutásunk után egy ideig még támogatni fogjuk, hogy hatásos kontrasztot
szolgáltasson azokhoz a beszédekhez, ahhoz a pártprogramhoz, melyeket
a mi magasztos köreinkből fognak terjeszteni... A mi bölcseink,
akik előkészültek arra, hogy vezetői legyenek a gójoknak, beszédeket,
tervezeteket, emlékiratokat, cikkeket fognak elkészíteni, melyek
felhasználásával oly módon befolyásoljuk majd a gójok gondolkodását,
hogy az általunk megszabott ismeretekre irányítsuk a figyelmet.
Index
15. JEGYZŐKÖNYV
Egynapos államcsínyek világszerte. Kivégzések.
A gój szabadkőművesség jövőbeni sorsa. A hatóság misztikuma.
Szabadkőműves páholyok szaporodása.
Szabadkőműves bölcsek központi kormánytestülete.
Az “Azev-taktika”.
Szabadkőművesség, mint az összes titkos társaság vezetője.
A nyilvános dicséret jelentősége. Kollektivizmus.
Áldozatok. Szabadkőművesek kivégzése.
A törvény és hatóság presztízsének hanyatlása.
A mi helyzetünk, mint a Kiválasztott Nép.
A törvények világossága és rövidsége a jövő királyságában.
A paranccsal szembeni engedelmesség.
Hatalommal való visszaélések elleni intézkedések.
A büntetések súlyossága. A bírák korhatára.
A hatósági közegek és bírák liberalizmusa.
Az egész világ pénze. A szabadkőművesség abszolutizmusa.
A fellebbezéshez való jog.
A jövőbeni “uralkodó” hatalmának patriarchális “külső megnyilvánulása”.
Az uralkodó dicsőítése.
Az erős joga, mint az egyetlen jog. Izrael királya. A világ
pátriárkája.
Ha majd mindenütt ugyanarra a napra előkészített államcsínyek
segítségével végérvényesen felállítottuk királyságunkat, miután
végképp nyilvánvalóvá lett minden fennálló kormányforma értéktelensége
(s addig még nem kis idő fog elmúlni, talán egész évszázad is),
feladatunknak fogjuk tekinteni, hogy gondoskodjunk arról, hogy
ellenünk ne kerülhessen többé sor összeesküvésekre. E célból irgalmatlanul
ki fogunk végeztetni mindenkit, aki fegyvert fog azért, hogy szembehelyezkedjék
hatalomra-jutásunkkal. Ugyancsak halállal fogjuk büntetni bármilyen
új titkos társaságfélének az alapítását és szervezését. A már
fennállókat ismerjük, ezek szolgálnak és szolgáltak minket, ezután
azonban fel fogjuk oszlatni őket és tagjaikat Európától távol
eső földrészekre fogjuk száműzni. Ugyanígy fogunk eljárni azokkal
a nemzsidó szabadkőművesekkel is, akik túl sokat tudnak. Azokat
közülük, akiket valamilyen okból megkímélünk, a száműzetéstől
való állandó félelemben fogjuk tartani. Törvényt fogunk hozni,
amely a titkos társaságok minden volt tagját Európából, uralmunk
középpontjából való száműzetéssel fenyeget.
Kormányunk döntései véglegesek, megfellebbezhetetlenek lesznek.
A gój társadalmakban, amelyekben elültettük, és szilárdan megalapoztuk
az egyenetlenség és ellenkezés szellemét, a rend csak irgalmatlan
rendszabályok alkalmazásával állítható helyre, melyek kifejezésre
juttatják az államhatalom ellenállhatatlan erejét: nem szabad
tekintettel lenni az esetleg elbukó áldozatokra, ők a jövőbeli
jólétért szenvednek. Ennek a jólétnek a megvalósítása kötelessége
minden kormánynak, amely működését nemcsak előjogokkal, hanem
kötelezettségek vállalásával is igazolja. Az uralom szilárdságának
legfőbb biztosítéka a hatalom nimbuszának megerősítése, ilyen
nimbusz pedig csak a hatalomnak oly tiszteletet parancsoló hajthatatlanságával
teremthető meg, amely magán hordja a misztikus okokra- Isten akaratára
visszavezetendő sérthetetlenség jelképeit. Ilyen volt még nem
is olyan régen az orosz autokrácia, amely egyetlen komoly ellenfelünk
volt a világon, nem számítva a pápaságot. Gondoljunk Sulla példájára,
akinek a haja szálát sem görbítette a vérrel áztatott Olaszország,
pedig azt a vért ő ontotta: Sullát a nép istenítette éppen a hatalma
miatt, noha darabokra tépte a népet; félelmet nem ismerő visszatérése
Olaszországba sérthetetlenséggel övezte. A nép nem nyúl hozzá
ahhoz, aki merészségével és lelkierejével hipnotizálja.
Közben azonban, amíg hatalomra nem jutunk, ellenkező módon fogunk
eljárni: a világ minden országában szabadkőműves páholyokat fogunk
életre hívni és szaporítani; azokba be fogjuk vonni mindazokat,
akik kimagasló szerepet visznek a közéletben, vagy esetleg vihetnek,
ugyanis ezek a páholyok lesznek legfőbb hírszerzési központjaink,
és ezeken keresztül fogjuk leginkább érvényesíteni befolyásunkat.
Az összes páholyt központi igazgatóság alá fogjuk helyezni, amely
a mi bölcseinkből fog összetevődni; erről kizárólag mi fogunk
tudni, mindenki más előtt ismeretlen lesz. A páholyoknak meglesznek
a maguk képviselői, akik arra szolgálnak majd, hogy palástolják
a szabadkőművesség előbb említett igazgatóságát, és hogy kiadják
a jelszavakat és utasításokat. Ezekben a páholyokban fogjuk megkötni
azt a csomót, amely összeköti egymással az összes forradalmi és
liberális elemet. Ezek valamennyi társadalmi rétegből kerülnek
majd ki, így tudomásunk lesz a legtitkosabb politikai összeesküvésekről
is, és azok irányítása már kitervezésük napjától kezdve a mi kezünkben
lesz. A páholytagok között lesz a nemzetközi és nemzeti rendőrség
úgyszólván minden ügynöke, az ő szolgálatuk ugyanis pótolhatatlan
számunkra, amennyiben a rendőrség abban a helyzetben van, hogy
nemcsak a maga külön rendszabályait alkalmazhatja az ellenszegülőkkel
szemben, hanem a mi tevékenységünket is palástolhatja és ürügyeket
szolgáltathat elégedetlenségre, stb.
Titkos társaságokba legkészségesebben szellemi foglalkozásúak,
karrieristák, többnyire könnyelmű emberek lépnek be, általában
olyanok, akiket nem lesz nehéz kezelnünk és felhasználnunk
arra, hogy mozgásba hozzák annak a gépnek mechanizmusát, melyet
mi eszeltünk ki. Ha megrázkódtatás éri a világot, ez azt fogja
jelenteni, hogy fel kellett kavarnunk, hogy megbontsuk túl nagy
összetartását. Ha azonban bárhol a világon összeesküvést szőnének,
annak élén senki más nem fog állni, mint legmegbízhatóbb szolgáink
egyike. Magától értetődik, hogy nekünk és senki másnak kell
irányítanunk a szabadkőműves tevékenységet, mert mi tudjuk, merre
vezetünk, mi ismerjük minden történés végső célját, míg a gójok
semmit sem tudnak ezekről a dolgokról, még a cselekvés közvetlen
hatását sem ismerik. Rendszerint beérik azzal, hogy elképzeléseik
megvalósításával pillanatnyilag kielégítsék önteltségüket, és
észre sem veszik, hogy elgondolásaik soha sem vezethetők vissza
saját kezdeményezésükre, hanem a mi sugalmazásaink eredménye...
A gójok vagy kíváncsiságból lépnek be a páholyokba, vagy abban
a reményben, hogy azok segítségével nekik is jut valami a közös
koncból, egyesek meg azért, hogy alkalmuk legyen megvalósíthatatlan
és megalapozatlan álmodozásaikról nyilvánosság előtt beszélni;
szomjaznak a siker és taps után, melyek osztogatásában rendkívül
bőkezűek vagyunk. A sikert azért engedélyezzük nekik, hogy kihasználjuk
a siker okozta önteltségüket. Ez ugyanis lassan hajlamossá teszi
őket arra, hogy magukévá tegyék sugalmazásainkat, miközben nincsenek
is tudatában azoknak és teljességgel meg vannak győződve arról,
hogy gondolataik saját csalhatatlanságukból fakadnak, s meg nem
eshetik velük, hogy kölcsönvegyék másokéit... Önök el sem tudják
képzelni, hogy önteltségükben a legbölcsebb gójok is akaratlan
naivitásnak milyen állapotába hozhatók s ugyanakkor milyen könnyű
elvenni a bátorságukat a legkisebb kudarccal is, legyen az akár
csak a megszokott taps elmaradása, és szolgai megalázkodásra késztetni
őket új sikerek kilátásba helyezésével. Amennyire a mieink megvetik
a külső sikert, és csak azt nézik, hogy keresztülvihessék terveiket,
annyira készek a gójok bármely tervet is feláldozni, csakhogy
sikerük legyen. Ez a lelki sajátosságuk lényegesen megkönnyíti
számunkra azt a feladatot, hogy céljainknak megfelelően irányítsuk
őket. Látszatra tigrisek, lelkük azonban birkalélek, és fejük
kong az ürességtől. Ráültettük őket annak a gondolatnak a vesszőparipájára,
hogy az egyéniségnek fel kell olvadnia a kollektivizmus jelképes
egységében.
Soha nem volt és soha nem is lesz annyi eszük, hogy ez a vesszőparipa
nyilvánvalóan ellenkezik a természet legfontosabb törvényeivel,
hiszen a természet a világ teremtése óta egymástól különböző egyedeket
hoz létre, mégpedig pontosan azért, hogy egyéniségeket alkosson.
Ha sikerül a gójokat a bárgyú vakságnak ilyen magaslatára vinnünk,
nem bizonyíték ez arra - méghozzá megdöbbentően világos bizonyíték
-, mennyire fejletlen az ő értelmük a miénkhez képest? Főleg ez
az, ami szavatolja sikerünket.
És mennyire előrelátók voltak a mi bölcseink a régi időkben,
amikor azt mondták, hogyha az ember komoly célt akar elérni, nem
szabad visszariadni semmiféle eszköztől, és nem szabad megszámolni
azokat, akiket a cél érdekében fel kell áldozni... Mi nem számoltuk
a gój barmok ivadékainak áldozatait, persze a mieink közül is
sokakat fel kellett áldoznunk, ennek árán azonban már most olyan
helyzetet biztosítottunk a mieinknek a földön, amilyenről még
csak nem is álmodhattak. Az, hogy aránylag kevés áldozatunk volt,
megőrizte nemzetünket a megsemmisüléstől.
A halál minden ember életének elkerülhetetlen vége. Jobb ezt
a véget azok számára siettetni, akik akadályozzák művünket, mint
saját magunk, a mű megalkotói számára. Oly módon végzünk a szabadkőművesekkel
- ha arra szükség van -, hogy azt a hittestvéreken kívül senki
még csak nem is gyaníthatja soha; még halálos ítéletünk áldozatai
maguk sem; valamennyien úgy halnak meg, mintha halálukat normális
betegség okozná... Ezt tudva, félelmükben még a hittestvérek sem
mernek tiltakozni. Ilyen módszerekkel a szabadkőművességen belül
gyökerestől kiirtottunk minden ellenkezést rendelkezéseinkkel
szemben. Miközben liberalizmust prédikálunk a gójoknak, a saját
népünket és ügynökeinket feltétlen engedelmességre szorítjuk.
Befolyásunkra a lehető legkisebb mértékre korlátozódott a gójok
törvényeinek végrehajtása. A szabadelvű törvénymagyarázatokkal
megfosztottuk a törvényt tekintélyétől. A legfontosabb és elvi
jelentőségű ügyekben és kérdésekben a bírák úgy döntenek, ahogy
mi előírjuk nekik, és úgy látják az ügyeket, amilyen megvilágításba
mi azokat a gój közigazgatás számára helyezzük. Ezt olyan személyek
segítségével érjük el, akik - természetesen - a mi eszközeink,
bár látszatra semmi közünk hozzájuk, továbbá újságnyilatkozatok
vagy egyéb eszközök segítségével. Még szenátorok és magasabb állású
közigazgatási tisztviselők is elfogadják tanácsainkat. A gójok
teljességgel baromi eszüknél fogva képtelenek hasznát venni az
elemzésnek és megfigyelésnek, még kevésbé képesek hasznosítani
a maguk számára annak előrelátását, hogy egy kérdés bizonyos elintézési
módjának mi lehet a célja.
Ez a különbség a gójok gondolkozási képessége és a mi gondolkozási
képességünk között láthatóan fémjelzi azt a pozíciót, melyet mint
a Kiválasztott Nép elfoglalunk, és magasabbrendű emberi mivoltunkat
a gójok állati értelmével szemben. Szemük ugyan nyitva van, de
nem látnak semmit maguk előtt, és nem találnak fel semmit (legfeljebb
talán anyagi dolgokat). Ebből világos, hogy a természet magajelölt
ki minket arra, hogy vezessük és uraljuk a világot. Ha majd elkövetkezik
nyílt uralmunk ideje, az az idő, amikor bemutathatjuk uralmunk
áldásait, újjá fogunk alakítani minden törvényhozást. Valamennyi
törvényünk rövid, világos, tartós lesz, mindenféle magyarázatok
nélkül, úgyhogy mindenki tökéletesen meg fogja tudni érteni őket.
A fő jellemvonás, amely végig fog vonulni rajtuk, az lesz, hogy
engedelmességet követelnek parancsainkkal szemben, s ezt az elvet
grandiózus tökélyre fogjuk vinni. Akkor aztán meg fog szűnni minden
visszaélés, mivel mindenki - egészen a legalsóbb közegig - felelős
lesz a legfőbb kormányhatalom képviselőjének. Az e legfőbb hatóságnak
alárendeltek hatalmi visszaéléseit oly irgalmatlan büntetésekkel
fogjuk sújtani, hogy nem akad majd senki, akinek kedve lenne túllépni
hatáskörét. Szigorúan szemmel fogjuk tartani a közigazgatás tevékenységét,
amelytől az államgépezet sima működése függ; ha ugyanis ebben
hanyagság üti fel a fejét, ez mindenütt hanyagsághoz vezet; a
törvényellenes eljárás vagy hatalommal való visszaélés egyetlen
esetét sem fogjuk példás büntetés nélkül hagyni.
Bűntények eltitkolása, közigazgatási tisztviselők hivatali vétségeinek
kölcsönös eltussolása - mindezek a bajok meg fognak szűnni a szigorú
büntetés legelső példái után. Hatalmunk nimbusza megköveteli,
hogy legfőbb tekintélyének egyéni haszon kedvéért történő legkisebb
csorbítását is megfelelő, azaz kegyetlen büntetésekkel toroljuk
meg. Azok, akikre lesújt a büntetés - esetleg nagyobb büntetés,
mint amilyet megérdemelnek -, katonáknak fognak számítani, akik
elesnek a közigazgatás harcmezején az államhatalom, elv és törvény
kedvéért, melyek nem engedik meg, hogy az államkocsi gyeplőit
tartók közül bárki is letérjen a közélet útjáról a maga privát
mellékútjaira. Így például bíráink tudni fogják, hogy megsértik
az igazságosság legfőbb elvét, valahányszor hajlamosak arra, hogy
ostoba könyörületességet gyakoroljanak; a jogszolgáltatás arra
való, hogy botlásokért kiszabott büntetésekkel példásan oktassa
az embereket, nem pedig a bíró lelki tulajdonságainak kinyilvánítására...
Ilyen tulajdonságok kimutatása helyénvaló lehet a magánéletben,
de nem a közélet terén, mely nevelési alapja az emberi életnek.
Bíráink 55 éves korukon túl nem fognak szolgálatot teljesíteni,
először azért, mert öreg emberek makacsabbul ragaszkodnak előítéletekhez,
és nehezebben tudják alávetni magukat új irányvonalaknak, másodszor
pedig azért, mert ily módon biztosíthatjuk a bírói testület tagjainak
rugalmas kicserélését, aminek következtében annál jobban meg fognak
hajolni akaratunk előtt: annak, aki meg akarja tartani állását,
vakon kell majd engedelmeskednie, hogy kiérdemelje azt.
Általában csakis olyanokat fogunk kiválasztani bírónak, akik
pontosan tudják, hogy feladatuk abban áll, hogy büntessenek és
alkalmazzák a törvényeket, nem pedig abban, hogy az állam nevelési
tervének rovására a liberalizmus megnyilvánulásairól álmodjanak,
63 amint sok gój manapság ezt képzeli feladatának. A személyek
kicserélésének ez a módszere arra is szolgál majd, hogy szétrobbantsa
a kollektív szolidaritást, és mindenkit hozzá fog kötni a kormány
érdekeihez, mert sorsuk a kormánytól fog függeni. A fiatal bírónemzedéket
arra a nézetre fogjuk nevelni, hogy megengedhetetlen bármiféle
visszaélés, amely megzavarhatná az alattvalók között létesített
rendet.
Manapság a gójok bírái kíméletesek mindenféle bűntény elbírálásánál,
minthogy nincs helyes elképzelésük hivatásukról, mert a jelenlegi
uralkodók a bírák kinevezésénél elmulasztják beléjük vésni a kötelezettségérzetet,
és nem teszik tudatossá bennük azt a feladatot, melyet el kell
látniuk.
Ahogy a vadállat útjukra küldi kölykeit, hogy zsákmány után járjanak,
a gójok jó jövedelmező állásokat juttatnak alattvalóiknak anélkül,
hogy felvilágosítanák őket, milyen célra is létesítették azokat.
Ezért döntik romlásba kormányaikat saját erőik, saját tisztviselőik
tevékenységével.
Hadd vonjunk le kormányunk számára még egy tanulságot azokból
az eredményekből, amelyekre az ilyen cselekvés vezet. Ki fogjuk
irtani a liberalizmust kormányunknak mindazokból a fontos stratégiai
állásából, amelyekkel az államrendszerünk számára szükséges alárendelt
tisztviselők kiképzése összefügg. Ilyen állásokat kizárólag olyanoknak
fogunk juttatni, akiket kitanítottunk a közigazgatási szolgálatra.
Arra a lehetséges ellenvetésre, hogy az öreg tisztviselők nyugdíjaztatása
sokba fog kerülni az államkincstárnak, elsősorban az a válaszom,
hogy majd juttatunk nekik valamilyen privát munkát ahelyett, amelyet
elveszítenek, másodsorban pedig meg kell jegyeznem, hogy a világ
minden pénze a mi kezünkben fog összpontosulni, tehát nem a mi
kormányunk az, amelynek tartania kell a költségektől.
Abszolutizmusunk minden tekintetben vaskövetkezetes lesz, s ezért
minden egyes rendeletünkben tiszteletben fogják tartani és feltétlenül
végre fogják hajtani legfelsőbb akaratunkat; ez figyelmen kívül
fog hagyni minden zúgolódást, mindenfajta elégedetlenséget, és
ezek bármilyen megnyilvánulását példás büntetésekkel el fogja
fojtani. El fogjuk törölni a fellebbezési jogot. Ezzel kizárólag
mi fogunk rendelkezni - vagyis azok, akik uralkodnak -, mert nem
szabad megengednünk, hogy a nép arra a gondolatra jusson, hogy
általunk kinevezett bírák helytelen döntést is hozhatnak. Ha pedig
mégis előfordul ilyesmi, mi magunk fogjuk hatálytalanítani a döntést,
egyúttal pedig olyan példás büntetést fogunk mérni a bíróra, amiért
nem értette meg kötelességét és kinevezésének célját, hogy ez
elejét fogja venni az ilyen esetek megismétlődésének... Ismétlem,
mindig tudatában kell lennünk annak, hogy ismernünk kell tisztviselőink
minden lépését; szorosan szemmel kell tartanunk őket, hogy a nép
meg legyen elégedve velünk, ugyanis joga van jó kormánytól jó
tisztviselőket elvárni.
Uralkodónk részéről kormányunk patriarkális atyai gyámságnak
fog látszani. Saját nemzetünk és alattvalóink atyát fognak látni
benne, aki törődik minden szükségletükkel, minden lépésükkel,
az alattvalók egymás közötti kapcsolataival éppúgy, mint az uralkodóhoz
való kapcsolataival. Annyira el fogja tölteni őket az a gondolat,
hogy semmiképp sem nélkülözhetik gondoskodását és irányítását,
ha békében és nyugalomban akarnak élni, hogy istenítéssel határos
hódolattal el fogják ismerni uralkodónk önkényuralmát, különösen
ha arra a meggyőződésre jutnak, hogy tisztviselőink nem saját
kényük-kedvük szerint járnak el, hanem vakon végrehajtják az ő
parancsait. Örülni fognak, hogy mindent elrendeztünk életükben,
ahogy bölcs szülők teszik, akik kötelességtudatra és engedelmességre
akarják nevelni gyermekeiket. Politikánk titkai tekintetében ugyanis
a világ népei mindig csak kiskorú gyerekek voltak, akárcsak kormányaik.
Amint látják, jogra és kötelességre alapítom kényuralmunkat; a
kötelességteljesítés kikényszerítésének joga egyenesen kötelezettsége
az olyan kormánynak, amely alattvalóinak atyja. Megadatott neki
az erősebb joga, hogy azt arra használja fel, hogy az emberiséget
a természet által meghatározott rend, azaz az alárendeltség felé
vezesse. A világon minden valamilyen alárendeltségi állapotban
van, ha nem az embereknek van alárendelve, akkor körülményeknek
vagy saját belső mivoltának, mindenesetben annak, ami erősebb.
És így a jó érdekében mi leszünk ez az erősebb valami.
Habozás nélkül fel kell áldoznunk egyéneket, akik rést ütnek
a fennálló rendben, a rossz példás megbüntetésében ugyanis nagy
nevelési feladat rejlik.
Amikor Izrael királya a fejére teszi az Európa által felkínált
koronát, a világ pátriárkája lesz. Azoknak a száma azonban, akiket
szükségszerűen fel kell majd áldoznia, sohasem fogja elérni azoknak
az áldozatoknak a számát, akiket a századok folyamán a gój kormányok
nagyzási mániája, egymás közötti vetélkedése követelt. A mi királyunk
állandó érintkezésben lesz az emberekkel, a szónoki emelvényről
beszédeket fog intézni hozzájuk, amelyeknek híre még ugyanabban
az órában el fog terjedni az egész világon.
Index
16. JEGYZŐKÖNYV
Az egyetemek elerőtlenítése. A klassziciz-
mus helyettesítése. Oktatás és hivatás. Az
uralkodó” tekintélyének hirdetése az isko-
lákban. A tanszabadság eltörlése. Új elmé-
letek. Önálló gondolkozás. Szemléltető lec-
kék tanítása.
Hogy hatálytalanítsuk a kollektív erőket a miénk kivételével,
el fogjuk erőtleníteni a kollektivizmus első fokozatát - az egyetemeket
azáltal, hogy új irányvonalakat szabunk meg számukra. Pontosan
kidolgozott titkos munkatervekkel fogjuk előkészíteni feladatukra
az egyetemek tisztviselőit és tanárait, melyektől egy jottányit
sem térhetnek majd el büntetlenül. Különös elővigyázatossággal
fogjuk kinevezni őket és állásuk olyan természetű lesz, hogy teljesen
a mi kormányunktól függjenek.
Ki fogjuk zárni a tantervből az államjogot és minden egyebet,
ami a politikával függ össze. Ezekből a tárgyakból csupán néhány
tucatnyi személy fog oktatásban részesülni, akiket kiváló képességeikre
való tekintettel a beavatottak közül fogunk kiválasztani. Az egyetemeknek
nem szabad majd többé pulyákat világgá ereszteniük előadótermeikből,
akik úgy kotyvasztanak alkotmányterveket, mint valami komédiát
vagy tragédiát, eltemetkezve a politikai kérdésekben, melyekhez
már apáik sem értettek.
Ha az emberek tág körének helytelenül irányított politikai ismeretei
vannak, ez utópista álmodozókat és rossz alattvalókat eredményez,
ahogy önök maguk is láthatják a gójok példáján, akiket mind ilyen
irányban neveltek. Fel kell vennünk oktatásunkba mindazokat az
alapelveket, amelyek oly ragyogóan tönkretették államrendjüket.
Mihelyt azonban hatalomra kerültünk, mindenféle zavaró tantárgyat
el fogunk távolítani a tantervből és az ifjúságot az államhatalom
engedelmes gyermekeivé fogjuk tenni, akik mint a béke és nyugalom
támaszát és reményét, szeretik azt, aki uralkodik. A klasszicizmust-mint
általában a régi történelem tanulmányozásának minden formáját,
ahol is több a rossz, mint a jó példa - a jövő programjának tanulmányozásával
fogjuk helyettesíteni. Ki fogjuk radírozni az emberek emlékezetéből
az elmúlt századok mindama tényeit, melyek nem kívánatosak számunkra,
és csak azokat fogjuk meghagyni, amelyek a gój kormányok hibáit
mutatják be. Tanterveink előterében ilyen és hasonló nevelő-hatású
kérdések tanulmányozása fog állni: a gyakorlati élettel kapcsolatos
ügyek; a társadalmi rendből adódó kötelességek; a népek egymás
közötti kapcsolatai; a rossz és önző példák kerülése, melyek ragályként
terjesztik a rosszat. Ezt a programot külön terv szerint fogjuk
összeállítani a különböző hivatás- és szakmabeliek számára, semmiképp
sem fogjuk egy kaptafára hűlni az oktatást. A kérdés ilyen kezelése
különösen fontos.
Minden társadalmi rétegnek szigorúan körülhatárolt oktatást kell
kapnia az életben való rendeltetésének és munkájának megfelelően.
A rendkívüli tehetséggel megáldottak mindig értették és ezen túl
is fognak érteni ahhoz, hogy magasabb társadalmi rétegbe küzdjék
fel magukat, de a legnagyobb őrültség ilyen ritka, alkalomszerű
tehetségek kedvéért tehetségtelen embereket is nem nekik való
pozícióba engedni, ahol ilyen módon csak meg fosztják állásaiktól
azokat, akiknek születésüknél vagy foglalkozásuknál fogva ott
van a helyük. Önök maguk is tudják, hogy mire vezetett ez a gójoknál,
akik megengedték ezt a kiáltó abszurditást.
Ahhoz, hogy az alattvalók mélyen a szívükbe és gondolataikba
zárják azt, aki uralkodik, szükség van arra, hogy uralkodásának
ideje alatt az iskolákban és a vásártereken az egész nemzetet
kioktassák jelentőségéről, tetteiről és valamennyi jótékony kezdeményezéséről.
Meg fogunk szüntetni minden tanszabadságot. Mindenkorú tanulóknak
joguk lesz szüleikkel együtt összegyűlni a nevelőintézetekben,
mint valamely klubban. Ezeken a leginkább ünnepnapokon tartandó
gyűléseken a tanítók látszólag szabad előadásokat fognak tartani
az emberi kapcsolatok kérdéseiről, a jó példákból levonandó szabályokról,
az ösztönszerű viszonyokból adódó korlátozásokról, végül pedig
a világnak még ki nem nyilatkoztatott, új elméletek filozófiájáról.
Ezeket az elméleteket vallási dogma szintjére fogjuk emelni mintegy
átmenetképpen saját hitünk felé. Hogy teljessé tegye jelen- és
jövőbeli cselekvési tervünkről szóló fejtegetéseimet, ismertetni
fogom önök előtt ezeknek az elméleteknek alapelveit. Sok évszázadnyi
tapasztalatból tudjuk, hogy az emberek eszmék szerint élnek és
azoktól vezéreltetik magukat, s hogy ezeket az eszméket leginkább
nevelés útján teszik magukévá, mely egyformán eredményesen, bár
természetesen különböző módszerekkel, mindenféle korban lévő emberre
alkalmazható, ezért el fogjuk fojtani, és saját használatunkra
lefoglalni az önálló gondolkozás utolsó szikráját is, miután eddig
már amúgy is saját szempontunkból hasznos tárgyakra és eszmékre
irányítottuk az emberek gondolkozását. A gondolkodási készség
megfékezésének rendszere már érvényesül az úgynevezett szemléltető
leckékkel történő tanításban. Ennek az a célja, hogy tunya, engedelmes
barmokat csináljon a gójokból, akik csak akkor alkothatnak maguknak
fogalmat valamiről, ha azt ábra formájában bemutatják nekik...
Franciaországban egyik legjobb ügynökünk, Bourgeois, már nyilvánosságra
is hozott szemléltető leckékre alapozott új tantervet.
Index
17. JEGYZŐKÖNYV
Ügyképviselet. A gój papság befolyása. A
lelkiismeret szabadsága. A pápai udvar. A
zsidók királya, mint az egyház pátriárkája.
Hogyan kell harcolni a meglévő egyház el-
len? A kortárs sajtó feladata. A rendőrség
szervezete. Önkéntes rendőrök. Kémkedés
a kahal mintájára. A hatalommal való vissza-
élés.
Az ügyvédi foglalkozás hideg, kegyetlen, konok embereket produkál,
akiknek nincsenek elveik, s akik mindenütt személytelen, merőn
legális álláspontot foglalnak el. Régi szokásuknak megfelelően
minden ügynél azt nézik, mit ér a védelem szempontjából, és nem
azt, mennyiben szolgálja a közjót. Rendszerint semmiféle ügyben
nem utasítják vissza a védelem elvállalását, mindenáron felmentő
ítéletet igyekeznek elérni, evégett felhasználva a jogtudomány
legjelentéktelenebb szőrszálhasogatásait is, s ez által demoralizálják
az igazságszolgáltatást.
Ezért szűk határok közé fogjuk szorítani ezt a foglalkozást,
a végrehajtó közszolgálat területére korlátozva az ügyvédi tevékenységet.
Mint a bíráknak, az ügyvédeknek sem lesz joguk személyesen érintkezni
a peres felekkel; csupán a bíróság részéről fognak nekik ügyeket
kiutalni, ezeket pedig jelentések és ügyiratok alapján fogják
tanulmányozni. Ügyfeleik védelmét azok bírósági kihallgatása után
fogják ellátni a felmerült tényeknek megfelelően. Honoráriumot
kapnak majd tekintet nélkül arra, milyen eredménnyel látják el
a védelmet. Ilyenképpen törvénykezési ügyek egyszerű előadói lesznek
az igazság szolgálatában és ellensúlyként az ügyésszel szemben,
aki a felperes álláspontjának előadója lesz. Ez le fogja rövidíteni
a bírósági tárgyalásokat. Ily módon tisztességes, elfogulatlan
védelmet fogunk megteremteni, amelyet nem személyi érdek, hanem
meggyőződés vezérel. Ez mellesleg véget fog vetni annak a jelenleg
dívó korrupt gyakorlatnak is, hogy az ügyvédek egymás közti megegyezés
alapján csak azt a peres felet engedik nyerni, aki többet fizet.
Régtől fogva azon vagyunk, hogy lerontsuk a gój papság tekintélyét
s így meghiúsítsuk földi küldetését, amely ezekben a napokban
még nagy akadályt jelenthet számunkra. A nemzsidó papságnak a
világ népeire gyakorolt befolyása napról-napra csökken. Mindenütt
kihirdették a lelkiismeret szabadságát, úgyhogy most már csak
évek választanak el bennünket a keresztény vallás teljes összeomlásának
pillanatától. Ami a többi vallást illeti, azokkal még könnyebb
dolgunk lesz, de korai volna erről most beszélni. A papi uralmat
és a papokat olyan szűk korlátok közé fogjuk szorítani, hogy befolyásuk
olyan arányban csökkenjen, ahogy azelőtt növekedett. Ha majd elérkezik
a pápai udvar végleges elpusztításának ideje, egy láthatatlan
kéz ujja a Vatikán felé fogja irányítani a nemzeteket. Ha azonban
a nemzetek rávetik magukat, mi majd a pápa védelmezőinek képében
lépünk fel, mintha elejét akarnánk venni a vérrontásnak. Ezzel
az ürüggyel be fogunk nyomulni a pápai udvar legbelsejébe, és
nem fogjuk elhagyni mindaddig, amíg teljesen meg nem törtük a
pápaság hatalmát.
A zsidók királya lesz a világ igazi pápája, egy nemzetközi egyház
pátriárkája.
Abban a közbeeső időben azonban, amikor a fiatalságot még a hagyományos
vallásokban neveljük, mielőtt majd saját hitünkre tanítjuk, nem
fogunk nyíltan hozzányúlni az egyházakhoz, hanem azzal fogunk
harcolni ellenük, hogy bíráljuk őket azzal a céllal, hogy hitszakadást
idézzünk elő...
Mostani sajtónk általában továbbra is ki fogja pellengérezni
a gójok államvezetését, vallásait, tehetetlenségét, mindig erősen
rosszindulatú szavakat használva, hogy minden módon csökkentse
tekintélyüket úgy, ahogy ehhez csak a mi tehetséges törzsünk lángelméje
ért...
Királyságunk Visnu istenség apológiája lesz, aki annak megszemélyesítése
- száz kezünkben tartjuk majd a társadalmi élet gépezetének rugóit,
mindegyikben egyet. Tudomásunk lesz mindenről hivatalos rendőrség
segítsége nélkül is; ez különben azzal a hatáskörrel, amellyel
a gójok használatára felruháztuk, csak akadályozza a kormányokat
tisztánlátásukban. Tervünk értelmében az államnak teendő önkéntes
szolgálat elvéből kifolyólag kötelességének fogja érezni alattvalóinknak
egyharmada, hogy megfigyelés alatt tartsa a többieket. Akkor majd
nem lesz szégyen kémnek és besúgónak lenni, hanem érdem. Az alaptalan
feljelentéseket mindamellett kegyet-lenül meg fogjuk büntetni,
hogy ne harapóddzanak el a visszaélések ezzel a joggal.
Ügynökeinket egyaránt fogjuk kiválasztani a magasabb és az alsóbb
társadalmi rétegekből, a tisztviselők közül, akik szórakozással
töltötték idejüket, a szerkesztők, nyomdatulajdonosok, és kiadók,
könyvkereskedők, alkalmazottak és kereskedők, munkások, kocsi-sok,
lakájok, stb. közül. Mivel az ezekből összetevődő testületnek
nem lesznek jogai és az nem lesz felhatalmazva arra, hogy saját
felelősségére járjon el, tehát minden hatalom nélküli rendőrség
lesz, csak tanúsítani és jelenteni fog: jelentéseinek és letartóztatásainak
helybenhagyása a rendőrségi ügyek ellenőrzésével megbízott felelős
személyek csoportjától fog függni, míg a tényleges letartóztatásokat
a csendőrség és a városi rendőrség hajtja majd végre. Azokat,
akik nem tesznek feljelentést arról, amit politikai ügyekkel kapcsolatban
láttak vagy hallottak, szintén vád alá fogjuk helyezni és eltitkolás
címén felelősségre vonni, ha beigazolódik bűnösségük ebben a bűncselekményben.
Ahogy manapság testvéreink kötelesek saját kockázatukra feljelenteni
a kahalnak a hitehagyókat, még ha azok saját családtagjaik is,
vagy olyanokat, akikről megfigyelték, hogy elkövettek valamit,
ami ellenkezik a kahallal, ugyanúgy az egész világra kiterjedő
királyságunkban is valamennyi alattvalónknak eleget kell majd
tennie annak a kötelességének, hogy ilyen irányban szolgálja az
államot. Ez a feljelentő szervezet ki fog irtani minden hatalmi
visszaélést, erőszakoskodást, megvesztegetést, egyszóval mindazt,
amit tanácsadóink útján, az ember emberfeletti jogairól szóló
elméleteink segítségével beleplántáltunk a gójok szokásaiba. Másképp
hogyan is szaporíthattuk volna el annyira ezeket a bajokat, amelyek
zűrzavart okoztak közigazgatásuk kellős közepén? Az ezt előidéző
módszerek között a legfontosabbak közé tartozik, hogy a megfelelő
közegeket olyan helyre állítjuk, ahol alkalmuk van bomlasztó tevékenységük
során kifejteni és érvényesíteni rossz hajlamaikat, mint amilyenek:
makacs önhittség, a hatalom felelőtlen gyakorlása, elsősorban
és mindenek felett pedig a megvesztegethetőség.
Index
18. JEGYZŐKÖNYV
Titkos védelmi rendszabályok. Összeeskü-
vések belülről történő megfigyelése. Nyílt
titkos védelem - a hatalom pusztulása. A
zsidók királyának titkos védelme. A hatalom
misztikus tekintélye. Letartóztatás az első
gyanú esetén.
Ha szükségessé válik számunkra, hogy megszigorítsuk a titkos
védelmi rendszabályokat (a legvégzetesebb méreg az államhatalom
tekintélye számára), színleges zűrzavarokat fogunk előidézni vagy
gondoskodni fogunk arról, hogy sor kerüljön az elégedetlenségnek
valamilyen megnyilvánulására, melynek jó szónokok fognak kifejezést
adni. E szónokok köré fognak gyűlni mindazok, akik rokonszenveznek
kijelentéseikkel. Ezt ürügyül fogjuk felhasználni házkutatásokra
és felügyelet gyakorlására a gój rendőrség kötelékeiben elhelyezett
ügynökeink segítségével...
Mivel a legtöbb összeesküvő kalandvágyból és a dicsekvés kedvéért
cselekszik, nem fogunk hozzájuk nyúlni, amíg nem ragadtatják magukat
valamilyen szembeszökő tettre; addig csupán megfigyelőket fogunk
elhelyezni közöttük. Nem szabad elfelejteni, hogy az államhatalom
rovására megy, ha gyakran fedez fel saját maga ellen irányuló
összeesküvéseket: ez ugyanis arra enged következtetni, hogy a
kormány tudatában van saját gyengeségének, vagy - ami még rosszabb
- igazságtalanságának. Önök tudják, hogy a gój királyok tekintélyét
azzal romboltuk le, hogy gyakran hajtattunk végre ellenük merényleteket
ügynökeinkkel, nyájunk vak birkáival, akik néhány szabadelvű szólammal
könnyen rábírhatók bűntettek elkövetésére, hacsak politikai színezetet
adunk ezeknek a bűntetteknek. Kényszerítettük az uralkodókat,
hogy beismerjék gyengeségüket azzal, hogy nyílt védelmi rendszabályokat
jelentenek be, és így semmivé fogjuk tenni az államhatalomhoz
fűzött várakozásokat. A mi uralkodóinkat csak egészen jelentéktelen
őrség fogja titokban őrizni, mert még a gondolatát sem fogjuk
megengedni annak, hogy olyan zendülés támadhatna ellene, amellyel
nem birkózhatna meg és amely elől kénytelen lenne elrejtőzni.
Ha megengednénk ezt a gondolatot, ahogy a gójok tették és teszik,
akkor e tényből kifolyólag halálos ítéletet írnánk alá, ha nem
is az uralkodónkét, de mindenesetre a dinasztiájáét, mégpedig
nem távoli időpontra.
Szigorúan meg fogjuk őrizni azt a látszatot, hogy uralkodónk
kizárólag a nemzet javára használja hatalmát és semmiképpen sem
dinasztikus célokra. Ezt a becsületes magatartást látva, az alattvalók
tiszteletben fogják tartani, és védelmezni fogják annak elismerésével,
hogy vele áll vagy bukik az állam minden polgárának jóléte, mert
tőle függ minden rend a nép mindennapi életében... A királynak
nyílt hatalmi eszközökkel történő megvédése gyengeségre utal hatalmának
megszervezésében.
Ha uralkodónk a nép között mutatkozik, mindig látszólag kíváncsi
férfiak, és nők tömege fogja körülvenni, akik mintegy véletlenül
az első sorokat foglalják el körülötte és - mintha a rend kedvéért
történne - vissza fogják tartani a többieket. Ez a többiekre is
példaként fog hatni, hogy ne tülekedjenek. Ha kérvényező jelenik
meg a tömegben, az első sorokban állóknak át kell venniük a kérvényt
és azt a kérvényező szeme láttára át kell adniuk az uralkodónak,
hogy mindenki láthassa, hogy az eljut rendeltetési helyére és
következésképpen a király maga bírálja el. A hatalom nimbuszának
fenntartása megköveteli, hogy a nép meggyőződésből így beszélhessen:
“Bezzeg csak tudna róla a király!”, vagy “Majd megtudja a király!”
Nyílt védelmi rendszabályok bevezetésével elvész a hatalom misztikus
tekintélye: márpedig, ha helyt adunk bizonyos merészség érvényesülésének
- mindenki azt hiszi, hogy nagy fokban rendelkezik ezzel a tulajdonsággal
-, a forradalmárok tudatára ébrednek erejüknek, és ha kedvező
az alkalom, lesik a pillanatot, hogy merényletet kövessenek el
az uralmon lévők ellen. A gójoknak ugyan mást prédikáltunk, de
éppen ez tette lehetővé számunkra, hogy megfigyeljük azokat a
következményeket, amelyekkel náluk a nyílt biztonsági rendszabályok
jártak... A mi uralmunk alatt a bűnözőket már az első többé-kevésbé
jól megalapozott gyanú esetén fogják letartóztatni; nem engedhetjük
meg; hogy esetleges tévedéstől való félelemből szökésre legyen
alkalmuk olyan személyeknek, akik valamilyen politikai vétség
vagy bűntett elkövetésének gyanújában állnak; az ilyen ügyekben
ugyanis a szó szoros értelmében irgalmatlanok leszünk. Ha közönséges
bűnügyekben éppenséggel megengedhető is a tett indítóokainak figyelembevétele,
nincs semmi mentség olyanok számára, akik beleártják magukat olyan
dolgokba, melyekhez a kormányon kívül nem érthet senki. És még
a kormányok sem értenek mindig az igazi politikához.
Index
19. JEGYZŐKÖNYV
Kérelmek és tervezetek benyújtásának joga.
Zendülés. Politikai bűnök vád alá helyezé-
se. A politikai bűnök hirdetése.
Politikai téren ugyan nem fogunk megengedni semmiféle önálló
kontárkodást, de bátorítani fogjuk mindenféle jelentések és előterjesztések
benyújtását, amelyek azt javasolják, hogy a kormány vizsgáljon
meg tervezeteket, amelyek a nép helyzetének megjavítását célozzák;
ez fel fogja tárni előttünk alattvalóink bajait és kíváncsiságait,
amelyeknek vagy eleget fogunk tenni, vagy bölcs megcáfolásunkkal
be fogjuk bizonyítani a rövidlátását annak, aki helytelenül ítél.
A zendülésre való uszítás semmi egyéb, mint amikor az öleb megugatja
az elefántot. Olyan kormány szemszögéből nézve, amely jól meg
van szervezve - nem ami a rendőrséget, hanem ami a közvéleményt
illeti -, az öleb csak azért ugat az elefántra, mert nem ismeri
annak erejét és jelentőségét. Elegendő szemléltető példával megmutatni
kettőjük viszonylagos jelentőségét, s az ölebek máris abba fogják
hagyni az ugatást, és farkukat fogják csóválni, mihelyt meglátnak
egy elefántot.
Hogy a politikai bűncselekmények elkövetőit ne tiszteljék többé
hősökként, tolvajokkal, gyilkosokkal és mindenféle más visszataszító
és piszkos bűntettek elkövetőivel együtt fogjuk őket a vádlottak
padjára ültetni. A közvélemény akkor kapcsolatba fogja hozni a
bűncselekményeknek ezt a csoportját azzal a megvetéssel, amellyel
a közönséges bűncselekményeket ítéli el, s ezt éppúgy meg fogja
bélyegezni.
Minden tőlünk telhetőt megtettünk - és remélem sikerrel - annak
érdekében, hogy visszatartsuk a gójokat attól, hogy ilyen eszközökkel
küzdjenek a zendülők ellen. Ez volt az oka annak, hogy a sajtóban
és beszédekben, valamint ügyesen összeállított iskolai történelemkönyvekben
dicsőítettük azt a mártíromságot, melyet a forradalmárok állítólag
magukra vállaltak a közjó gondolatáért. A kérdés ilyen beállításával
megsokszoroztuk a szabadelvűek számát és gójok ezreit hoztuk birkanyájunk
soraiba.
Index
2O. JEGYZŐKÖNYV
Pénzügyi program. Progresszív adózás.
Progresszív illeték. Államkincstár, értékpa-
pírok és valutastagnálás. Az elszámolás
módszere. Az ünnepélyes kinyilvánítás el-
törlése. A tőke stagnálása. Valutaügy. Arany-
szabvány. A munkaerő költségének szabvá-
nya. Költségvetés. Állami kölcsönök. Egy-
százalékos kamat széria. Ipari részvények.
A gójok uralkodói: udvaroncok és kivétele-
zés, szabadkőműves ügynökök.
Ma a pénzügyi programmal fogunk foglalkozni, melyet beszámolóm
végére hagytam, mert ez terveink legnehezebb és döntő része, mintegy
megkoronázása azoknak. Mielőtt rátérek a részletekre, emlékezetükbe
idézem, hogy már céloztam erre a kérdésre, mikor azt mondtam,
hogy minden, amit teszünk, lényegileg a pénzen fordul meg.
Ha majd uralomra kerülünk, autokrata kormányunk önfenntartási
okokból el fogja kerülni, hogy a néptömegeket érzékenyen megterhelje
adókkal, arra való tekintettel, hogy a nép atyjának és oltalmazójának
szerepét játssza. Mivel azonban az államszervezet fenntartása
sokba kerül, mégiscsak elő kell teremteni az ehhez szükséges pénzeket.
Kormányunk ezért különleges óvatossággal fogja kidolgozni az igazságos
adózási módszert.
Kormányunk abból a feltevésből fog kiindulni, hogy az államban
minden a királyé (ami könnyen megvalósítható). Törvényben biztosított
joga lesz bármilyen pénzösszeget bevonni, hogy szabályozza a pénzforgalmat
az államban. Ebből következik, hogy a szükséges adópénzek legjobban
progresszív vagyonadóval teremthetők elő. Ennek megfelelően a
vagyon bizonyos százalékarányát fogják adóként fizetni, ami senkit
sem fog szorongatott helyzetbe hozni vagy tönkretenni. A gazdagoknak
tudatában kell lenniük annak, hogy kötelességük feleslegük egy
részét az állam rendelkezésére bocsátani, mivel az állam szavatolja
vagyonuk többi részének biztonságos birtoklását és a tisztességes
nyereséghez valójogot; hangsúlyozom, tisztességes nyereségről
beszélek, a vagyon feletti ellenőrzés ugyanis véget fog vetni
a törvényesség látszatával folyó rablásnak. Ennek a szociális
reformnak felülről kell jönnie, mert az idő megérett rá - az a
rend és nyugalom elengedhetetlen záloga. A szegényekre kivetett
adó magában rejti a forradalom csíráját, és kárára van az államnak,
amely így semmiségek után fut, és közben lemarad a kövér falatokról.
Ettől teljesen eltekintve is a tőkések megadóztatása csökkenti
a magánkezekben lévő vagyon növekedését, amelyekben ma azért összpontosítjuk
a vagyont, hogy azzal ellensúlyozzuk a gój kormányok erejét -
államvagyonukat. A tőkével százalékos arányban növekedő adó sokkal
nagyobb jövedelmet fog hozni, mint a jelenlegi fej- vagy vagyonadó,
amely most csak azért hasznos számunkra, mert zavart és elégedetlenséget
okoz a gójok között.
Az az erő, amelyre a mi királyunk támaszkodni fog, a béke egyensúlyában
és szavatolásában rejlik, s ennek érdekében a tőkéseknek le kell
adniuk jövedelmük egy részét az államgépezet zavartalan működésének
biztosítására. Az állami szükségleteket azoknak kell fedezniük,
akik nem érzik a terhet, s akiknek van elég, amiből el lehet venni.
Az ilyen intézkedések arra vezetnek majd, hogy vége szakad a szegény
ember gyűlöletének a gazdaggal szemben; azt az állam szükséges
pénzügyi támaszának, a béke és jólét fenntartójának fogja tekinteni,
mert látni fogja, hogy az ezek megvalósításához szükséges pénzt
a gazdagok fizetik.
Nehogy a művelt osztályok adófizetői túlságosan aggódjanak az
új adók miatt, teljes számadást fognak kapni adópénzeik rendeltetéséről,
kivéve azokat az összegeket, amelyek az uralkodó és a közigazgatás
szükségleteinek fedezésére szolgálnak.
Az uralkodónak nem lesz külön magánvagyona, hiszen az államban
minden az ő családi öröksége; ha nem így lenne, az egyik ellentmondana
a másiknak: az a tény, hogy magántulajdonnal rendelkezik, kizárná
a köztulajdonhoz való jogát.
Az uralkodó rokonainak - kivéve örököseit, akiket az állam fog
eltartani - állami tisztségeket kell viselniük vagy dolgozniuk
kell ahhoz, hogy joguk legyen vagyonra; a királyi vér kiváltságának
nem szabad ürügyül szolgálnia az állampénzek elherdálására. Minden
vásárlás, pénzátutalás és örökség után progresszív illetéket kell
majd fizetni, s erről a nevek feltüntetésével pontos nyilvántartást
fognak vezetni. Mindenki, aki valamely vagyontárgyat - akár pénzt,
akár másvalamit - másra ruház át ennek az adónak lerovása nélkül,
köteles lesz az adó után kamatot fizetni az illető összeg átruházásának
pillanatától addig az időpontig, amikor felfedezik, hogy elmulasztotta
bejelenteni az ügyletet. A vagyonátruházásokról kiállított okmányokat
a régi és az új tulajdonos családi és utónevének valamint állandó
lakhelyének feltüntetésével hetenként be kell majd mutatni a helybeli
adóhivatalban. Ez a bejelentés csak bizonyos meghatározott összegtől
felfelé lesz kötelező, amely meghaladja a szükségleti cikkek vételének
és eladásának normális kiadásait; az ilyenek után csupán bizonyos
százalékarányban megállapított illetéket kell fizetni.
Számítsák csak ki, hogy az ilyen adók hozama hányszorosan fogja
meghaladni a gój államok jövedelmét!
Az államkincstárnak bizonyos tartalékalappal kell majd rendelkeznie,
és mindazt, ami ezen felül befolyik, újra forgalomba kell hozni.
Ezekkel a tartalékalapot meghaladó összegekkel közmunkákat fogunk
végeztetni. Az ilyen, állami pénzekkel teremtett munkaalkalmak
szorosan össze fogják kapcsolni a munkásosztályt az állam érdekeivel
és a kormánnyal. Ugyanezekből a pénzekből bizonyos részt találmányok
és különleges munkateljesítmények jutalmazására is félre fogunk
tenni.
A pontosan meghatározott és nagyvonalúan kiszámított összegeken
kívül egyetlen fillért sem lenne szabad visszatartani az állampénztárban,
mert a pénz arra való, hogy forgalomban legyen, és minden stagnálás
a pénz körforgásában zavarólag hat az államgépezet működésére,
amely számára a pénz az olaj. Az olajadagolás megakadása megállíthatja
a gépezet működését.
A forgalomban lévő pénz egy részének kamatozó értékpapírokkal
való helyettesítése pontosan ilyen stagnálást idézett elő. Ennek
a körülménynek következményei már eléggé észre is vehetők. Számvevőszékeket
is fogunk létesíteni s ott az uralkodó bármikor teljes áttekintést
kaphat majd az állami bevételekről és kiadásokról, kivéve a folyó
havi elszámolást, amely még nem lehet kész, és az előző havit,
melyet még nem hagytak jóvá.
Az egyetlen személy, akinek nem lesz érdeke megkárosítani az
államot, az uralkodó, az állam tulajdonosa. Ezért az ő személyes
ellenőrzése ki fogja zárni azt a lehetőséget, hogy pazarlás folytán
hiányok keletkezzenek.
Hogy az uralkodónak elég ideje legyen tulajdonképpeni feladatainak
ellátására, az államügyek ellenőrzésére és megfontolására, véget
fogunk vetni annak, hogy az udvari etikett kedvéért reprezentálnia
kelljen fogadásokon, ami oly sok felbecsülhetetlen időt emészt
fel. Ereje így nem fog többé felaprózódni köpönyegforgató kegyencek
között, akik csak azért nyüzsögnek körülötte, hogy részük legyen
az udvar fényében és pompájában, és csak saját érdekeiket nézik,
az állam érdekeivel pedig nem törődnek.
Gazdasági válságokat idéztünk elő a gójok számára egyszerűen
azáltal, hogy pénzt vontunk ki a forgalomból. Óriási tőkéket stagnáltattunk
s vontunk el így az államoktól, úgyhogy azok kénytelenek voltak
ugyanezekhez a stagnáló tőkékhez folytatólagosan kölcsönökért
folyamodni. Ezek a kölcsönök kamatfizetési terheket róttak az
államokra és a tőke rabszolgáivá tették őket... Az iparnak a tőkések
kezében történt csoportosítása, ami által az kicsúszott a kisiparosok
kezéből, felszívta a népek életerejét, s ezzel gyengítette az
államokat is.
A jelenlegi pénzkibocsátás általában nem felel meg a fejenkénti
szükségletnek, és ezért nem elégítheti ki a munkások összes igényeit.
A kibocsátott pénz mennyiségének meg kellene felelnie a lakosság
növekedésének és ezért születésük napjától kezdve már a gyerekeket
is számításba kell venni, mint pénzfogyasztókat. A pénzkibocsátás
újjárendezése lényeges kérdés az egész világ számára. Önök tudják,
hogy az aranyalap a vesztét okozta azoknak az államoknak, amelyek
azt bevezették, mert nem tudta kielégíteni a pénzszükségletet,
annál kevésbé, mivel kivontuk az aranyat a forgalomból, amennyire
csak lehetett.
A mi uralmunk alatt a munkaerőköltséget fogjuk bevezetni pénzalapként,
amikoris egészen mindegy lesz, hogy azt papírban vagy fában számítják-e.
Mi a pénzkibocsátást összhangba fogjuk hozni valamennyi alattvaló
normális szükségletével, a pénzmennyiséget minden születéssel
növelni, és minden halálozással csökkenteni fogjuk.
A számításokat minden départmentnak (a francia közigazgatási
egység), minden körzetnek külön-külön el kell végeznie.
Hogy ne legyen fennakadás az állami szükséglétek fedezésére szolgáló
pénzek kifizetésében, ezek összegét és kiutalásuk feltételeit
az uralkodó rendeletileg fogja rögzíteni; ez véget fog vetni annak,
hogy valamely minisztérium előnyben részesítsen egy intézményt
mások rovására.
A bevételi és kiadási költségvetéseket közvetlenül egymás mellett
fogjuk vezetni, hogy különválasztásukkal ne lehessen értelmüket
elhomályosítani.
Azokat az újításokat, amelyeket a gójok pénzügyi intézményeiben
és eljárásában tervezünk, olyan formákba fogjuk öltöztetni, hogy
senkire sem fognak riasztólag hatni. Ki fogjuk hangsúlyozni, hogy
az újításokra azért van szükség, mert a gójok az ő rendellenességeikkel
zavaros állapotokat teremtettek a pénzügyek terén. A legfőbb rendellenesség,
amint erre rá fogunk mutatni, abban áll, hogy olyan állami költségvetést
irányoznak elő, amelyet minden évben ki kell bővíteni a következő
okból: a költségvetésből félévig futja, azután külön költségvetést
kérnek azért, hogy helyrehozzák a dolgokat, ezt kimerítik három
hónap alatt, mire pótköltségvetést kérnek, mindez kiegyenlítési
költségvetéssel végződik. Mármost, mivel a következő évi költségvetést
az összes pótlások összegének megfelelően irányozzák elő, a szabályostól
való eltérés akár 50 százalékot is kitesz egy év alatt, és így
az évi költségvetés tíz év alatt megháromszorozódik. Az ilyen
módszerek következtében, melyeket a gój államok gondatlansága
megenged, államkincstáraik üresek. Ezt nyomon követi az államkölcsönök
időszaka, ez pedig végképp kikészítette és csődbe juttatta az
összes gój államot.
Önök teljesen tisztában vannak azzal, hogy a mi uralmunk alatt
nem tűrhetjük majd a gazdasági kérdések ilyenfajta kezelését,
mint amilyenre a gójokat rávettük.
Minden államkölcsön annak következménye, hogy az állam gyenge
lábakon áll és nem ért sajátjogainak érvényesítéséhez. A kölcsönök
Damoklész-kardjaként lógnak az uralkodók feje felett, akik ahelyett,
hogy ideiglenes adót vetnének ki alattvalóikra, kinyújtott kézzel
koldulni mennek a mi bankárainkhoz. Idegen kölcsönök olyanok,
mint piócák az állam testén, amelyeket nem lehet eltávolítani,
amíg maguktól le nem hullanak vagy az állam le nem rázza őket.
A gój államok azonban nem rázzák le őket; továbbra is ragaszkodnak
ahhoz, hogy egyre többet szedjenek magukra, úgyhogy menthetetlenül
el kell pusztulniuk, kimerülve ettől az önkéntes vérveszteségtől.
Tehát mi is lényegében az államkölcsön, főleg az idegen államkölcsön?
Az államkölcsön azt jelenti, hogy az állam kormányváltókat bocsát
ki, amelyek a kölcsöntőke összegéhez mért kamatfizetési kötelezettséget
tartalmaznak. Öt százalékos kamat esetén az állam húsz év elteltével
hasztalanul fizet kamatokban az államkölcsönnel azonos összeget,
negyven év alatt az eredeti kölcsön kétszeresét, hatvan év alatt
annak háromszorosát és közben az adósság változatlanul megmarad
- kifizetetlen adósságnak.
Ebből világos, hogy az állam mindenféle fejenkénti megadóztatással
elveszi a szegény adófizetőktől az utolsó garasokat is csak azért,
hogy kiegyenlítse gazdag idegeneknél fennálló számláját, akiktől
pénzt vett kölcsön ahelyett, hogy ezeket a garasokat saját szükségleteire
teremtette volna elő az államkölcsönt megtetőző kamatfizetési
kötelezettség nélkül.
Addig, amíg az államkölcsönök belföldi kölcsönök voltak, csupán
arról volt szó, hogy a gójok a szegények zsebéből a gazdagokéba
rakták pénzüket, mihelyt azonban szert tettünk a megfelelő személyekre,
hogy külföldi síkra tereljék az államkölcsönöket, az államok egész
vagyona a mi zsebünkbe folyt és a gójok alattvalói sarcot kezdtek
fizetni nekünk.
Az uralkodó gój királyoknak az államügyek vezetésében tanúsított
felületessége, a miniszterek megvesztegethetősége, valamint más
vezető személyiségek hozzá nem értése a pénzügyekhez - mindez
a mi kincstáraink adósaivá tette országaikat akkora összegek erejéig,
hogy teljesen lehetetlen azokat visszafizetni. Ezt azonban nem
értük el súlyos erőfeszítések és pénzáldozatok nélkül.
Mi nem fogjuk megengedni a pénz stagnálását és ezért a kamatozó
állami értékpapírokat is meg fogjuk szüntetni egy egyszázalékos
széria kivételével. Így aztán kamatfizetés sem lesz többé piócák
számára, melyek kiszívják az állam egész erejét. Kamatozó értékpapírok
kibocsátására kizárólag az ipari vállalatoknak lesz joguk, melyeknek
nem okoz majd nehézséget kamatot fizetni nyereségükből. Ezzel
szemben az állam nem hűl hasznot a kölcsönvett pénzből, mint ezek
a társaságok, mert hiszen az állam azért vesz kölcsön pénzt, hogy
azt elköltse, és nem azért, hogy üzleteket kössön belőle. Nálunk
a kormány is vesz majd ipari értékpapírokat. Ily módon nem lesz
többé kamatfizető kölcsönügyletekből kifolyólag, hanem át fog
változni haszonért dolgozó pénzkölcsönzővé. Ez az intézkedés meg
fogja szüntetni a pénz stagnálását, az élősdi nyerészkedést és
henyélést, ami mind hasznos volt számunkra, amíg a gójok voltak
uralmon, de nem kívánatos a mi uralmunk alatt.
Amilyen világosan jut kifejezésre a gójok tisztán állati értelmének
fejletlen gondolkozási képessége abban a tényben, hogy kölcsönöket
vettek fel nálunk kamatra és sohasem gondolták meg, hogy ugyan-ezt
a pénzt, sőt még annak kamatait is csak elő kell majd teremteniük
saját államuk zsebéből ahhoz, hogy kifizethessenek minket. Mi
lett volna egyszerűbb, mint hogy saját népüktől vegyék el azt
a pénzt, amelyre szükségük volt?
De éppen ez bizonyítja fölényes elménk géniuszát, hogy az államkölcsönök
ügyét olyan színben tudtuk feltüntetni előttük, hogy azokat még
előnyösnek is tartották maguk számára.
Azok a költségelőirányzatok, amelyeket annak idején a magunk
uralma alatt be fogunk vezetni, a gój államokkal folytatott kísérleteink
során szerzett évszázados tapasztalatokon fognak alapulni, világosak
és határozottak lesznek s az első pillantásra mindenki számára
nyilvánvalóvá fogják tenni az újításainkban rejlő előnyöket. Véget
fognak vetni azoknak a visszaéléseknek, melyeknek a gójok feletti
uralmunkat köszönhetjük, de amelyeket nem engedhetünk meg a mi
királyságunkban.
Úgy fogjuk felépíteni elszámolási rendszerünket, hogy sem az
uralkodó, sem a legjelentéktelenebb köztisztviselő nem fogja tudni
észrevétlenül elvonni rendeltetésétől akár a legkisebb összeget
is, sem pedig más célra fordítani, mint amelyre a költségelőirányzat
szánta.
Határozott költségelőirányzat nélkül pedig nem lehet kormányozni.
Meg nem határozott cél követése - még hozzá ugyancsak meg nem
határozott segélyforrásokkal - hősöket és félisteneket is romlásba
dönt.
A gój uralkodók, akiknek valamikor tanácsokat adtunk, s akiket
reprezentatív fogadásokkal, az udvari etikettből adódó kötelezettségekkel
és különféle szórakozásokkal eltérítettünk az államügyekkel való
foglalkozástól, csupán kulisszák voltak uralmunk számára. Az uralkodókat
az ügyek vitelében helyettesítő favorit udvaroncok által beterjesztett
jelentéseket a mi ügynökeink fogalmazták meg helyettük, s ezek
az előterjesztések mindig kielégítették a rövidlátó lelkeket azzal,
hogy a jövőre vonatkozólag megtakarításokat és a helyzet javulását
helyezték kilátásba... Megtakarítások? Miből? Új adókból? - kérdezhették
volna azok, akik elolvasták beszámolóinkat és előirányzatainkat.
De nem kérdezték...
Önök tudják, mire vezetett a gójoknak ez a gondatlansága, a pénzügyi
zűrzavarnak milyen fokára jutottak, népeik csodálatra méltó ipara
ellenére.
Index
21. JEGYZŐKÖNYV
Belső kölcsönök. Tartozások és adók. Kon-
vertálás. Csőd. Takarékpénztárak és járadék-
levelek. A pénzpiacok eltörlése. Ipari érté-
kek szabályozása.
A legutóbbi összejövetelen előadottak kapcsán ma részletesen
meg fogom világítani a belső kölcsönök kérdését. A külföldi kölcsönökkel
- amelyek a gójok nemzeti vagyonával tápláltak minket nem foglalkozom
többet, mert a mi államunk viszonylatában nem lesznek külföldiek,
tehát semmiféle külügy sem.
Hasznot húztunk a tisztviselők megvesztegethetőségéből és az
uralkodók hanyagságából, kétszeresen, háromszorosan, sőt még ennél
is többszörösen kaptuk vissza a gój kormányoknak kölcsönzött pénzünket,
amelyre államaiknak még csak szükségük sem volt. Megtehetne ilyet
bárki is velünk? Ezért csak a belső kölcsönök részleteivel foglalkozom.
Az államok bejelentik, hogy belső kölcsönre van szükség, és megindítják
a kölcsönjegyeztetést saját váltóikra, azaz kamatozó értékpapírjaikra.
Hogy a jegyzést mindenki győzze, az árat száz és ezer között szabják
meg, és árengedményt tesznek azoknak, akik elsőnek jegyeznek.
A következő napon mesterségesen felszöktetik a kölcsönkötvények
árát, s azzal okolják meg az áremelést, hogy mindenki töri magát
a kölcsönjegyzésért. Pár nappal később az államkasszák - mint
mondják - túlzsúfoltak, és több a pénz, mint amennyire szükség
van (minek akkor jegyeztetni?). A kölcsönt, tegyük fel, jóval
túljegyezték, s ebben rejlik az egész színpadi hatás: ide nézzenek-mondják-,
micsoda bizalom nyilvánul meg az állam kölcsönkötvényei iránt.
De amikor vége van a komédiának, az állam azzal a ténnyel találja
magát szemben, hogy rendkívül terhes adósságot vett magára. Hogy
fizetni tudja a kamatokat, újabb kölcsönökhöz kell folyamodnia,
ezek azonban nem szüntetik meg, hanem csak növelik a tőkeadósságot.
És ha ez a hitel is kimerült, új adókkal kell fedezni - nem a
kölcsönt, hanem csak annak kamatait. Ezek az adók tehát arra szolgálnak,
hogy az egyik adósságot a másikkal fedezzék. Ezután következnek
a konvertálások. Ezek csökkentik ugyan a kamatfizetést, de magának
az adósságnak fedezése nélkül, ezenkívül pedig nem vihetők keresztül
a kölcsönjegyzőnk beleegyezése nélkül. Amikor bejelentik a konvertálást,
ezzel egyidejűleg felajánlják, hogy visszafizetik a pénzt mindazoknak,
akik nem kívánják konvertálni kötvényeiket. Ha mindenki visszautasítaná
a konvertálást és követelné pénzét, a kormány saját csapdájába
esne és kiderülne, hogy fizetésképtelen, nem tudja a felajánlott
összegeket kifizetni. A gój kormányok szerencséjére alattvalóik
- akik semmit sem értenek a pénzügyekhez - mindig szívesebben
vállalták az árfolyamveszteségeket és a kamatcsökkentést, mint
azt a kockázatot, amellyel pénzük más irányú elhelyezése járna,
és ily módon gyakran lehetővé tették kormányaik számára, hogy
azok többmilliós adósságtól szabaduljanak meg.
Manapság ezeket a trükköket külföldi kölcsönökkel kapcsolatban
nem játszhatják meg a gójok, mert tudják, hogy mi minden kölcsönadott
pénzt vissza fogunk követelni.
Az államok fizetésképtelenségének nyílt bevallása a legjobb bizonyíték
lesz arra, hogy a különböző országokban teljesen hiányzik minden
kapcsolat a népek érdekei és azok között, akik kormányozzák őket.
Kérem önöket, szenteljenek különös figyelmet ennek a pontnak,
valamint a következőnek: manapság minden belső államkölcsönt úgynevezett
függő adósságokkal konszolidálnak, vagyis olyanokkal, amelyek
többé-kevésbé rövidlejáratúak. Ezek az adósságok olyan pénzekből
állnak, amelyeket takarékpénztárakba és takarékalapokba fizettek
be. Ha ezeket az alapokat sokáig valamely kormány rendelkezésére
bocsátják, elpárolognak a külföldi államkölcsönök kamatainak törlesztése
során és azonos összegre szóló járadéklevelek letétbe helyezésével
helyettesítik őket.
Ilyen járadéklevelekkel szokták a gójok pótolni államkincstáraik
minden hiányát.
Ha majd elfoglaljuk a világ trónját, mindezeket a pénzügyi és
hasonló fogásokat - mint amelyek nem egyeztethetők össze érdekeinkkel
- úgy el fogjuk söpörni, hogy nyomuk sem marad, mint ahogy meg
fogjuk szüntetni az összes értékpapírtőzsdét is, mert nem fogjuk
megengedni, hogy értékpapírjaink áringadozásai csorbítsák hatalmunk
tekintélyét. Értékpapírjaink árát törvényileg fogjuk megszabni
a teljes névértéknek megfelelően, az árcsökkentés vagy áremelés
minden lehetősége nélkül. (Az áremelés ürügyet szolgáltat az ár
későbbi csökkentésére, s a gójok értékpapírjaival kapcsolatban
így is jártunk el: azzal kezdtük, hogy névértéken felül adtuk-vettük
őket, azután messze névértékük alá szorítottuk le az árukat.)
Az értékpapírtőzsdéket hatalmas állami hitelintézményekkel fogjuk
helyettesíteni, melyeknek az lesz a feladatuk, hogy a kormány
szándékainak megfelelően rögzítsék az ipari értékpapírok árát.
Ezek a hitelintézetek abban a helyzetben lesznek, hogy egyetlen
napon 500 millió ipari értékpapírt dobjanak piacra vagy vásároljanak
fel. Ily módon minden ipari vállalkozás tőlünk függő helyzetbe
fog kerülni. Elképzelhetik, milyen óriási hatalomra fogunk így
szert tenni.
Index
22. JEGYZŐKÖNYV
A jövő titka. Az évszázadok szörnyűségei,
mint a jövő jólétének alapja. A hatalom és
misztikusság imádásának glóriája.
Mindazzal, amit eddig kifejtettem önök előtt, gondosan igyekeztem
megvilágítani a jövőben, a múltban és a jelenben végbemenő történések
titkát, amelyek már a közeljövőben beletorkolnak nagy események
áradatába, valamint a gójokkal fennálló kapcsolataink és a pénzgazdálkodás
titkait. Ehhez van még némi hozzáfűznivalóm.
A mi kezünkben van napjaink legnagyobb hatalma - az arany tárházainkból
két napon belül bármely tetszés szerinti mennyiséget elő tudunk
teremteni.
Kétségkívül nem szükséges további bizonyíték után keresni arra,
hogy uralmunkat Isten határozta el. Ilyen gazdagsággal rendelkezve
nem fog nehezünkre esni bebizonyítani, hogy mindaz a szörnyűség,
amelyet oly sok évszázadon keresztül el kellett követnünk, végeredményben
arra szolgált, hogy igazi jóléthez vezessen, - hogy mindent rendbe
hozzon. Igaz, némi erőszakot is kell alkalmazni, de mégis helyre
fog állni. Be fogjuk igazolni, hogy az emberiség jótevői vagyunk,
hogy ezen a szétszaggatott és megtépdesett földön helyreállítottuk
az igazi jót és az egyén szabadságát, s ezzel lehetővé fogjuk
tenni, hogy mindenki békében és nyugalomban örüljön az életnek
a kellő mértékletesség betartásával, feltéve természetesen, hogy
szigorúan tiszteletben tartják az általunk hozott törvényeket.
Egyúttal mindenki előtt világossá fogjuk tenni, hogy a szabadság
éppúgy nem áll a kicsapongásra és nem jogcím féktelen szabadosságra,
mint ahogy az ember méltóságát és erejét sem az a jog teszi, hogy
romboló elveket hirdessen, amilyenek a lelkiismereti szabadság,
az egyenlőség és hasonlók.
Továbbá, hogy az egyén szabadsága egyáltalán nem jelenti azt,
hogy joga van saját magát és másokat összecsődült tömegekhez intézett
uszító beszédekkel felizgatni; hogy az igazi szabadság az egyén
sérthetetlenségében áll, feltéve, hogy ez az egyén becsületesen
és szigorúan betartja a közösségi élet összes törvényét, valamint
azt, hogy az ember méltósága megköveteli, hogy tudatában legyen
annak, kinek mihez van és mihez nincs joga, s egyáltalában nem
az ember énje körül forgó fantasztikus elképzelések az emberi
méltóság ismérvei.
A mi uralmunk dicsőséges lesz, mert mindenható lesz, kormányozni
és irányítani fog, s nem fog vezetők és szónokok után futkosni,
akik rekedtre ordítják magukat értelmetlen szólamokkal, amelyekről
azt mondják, hogy nagy eszmék, amikor pedig - őszintén szólva
- semmi egyebek, mint utópiák. … A mi államhatalmunk a rend koronája
lesz, és ez magában foglalja az ember egész boldogságát. Államhatalmunk
nimbusza arra fogja késztetni a népeket, hogy képletesen térdre
ereszkedjenek előtte, és hódolatteljes tisztelettel adózzanak
neki. Igazi hatalom nem egyezkedik semmiféle joggal, még Isten
jogával sem, vele szemben senki sem meri megengedni magának, hogy
akárcsak egy arasznyit is elvegyen tőle.
Index
23. JEGYZŐKÖNYV
Luxuscikkek gyártásának korlátozása. Mun-
kanélküliség. A részegeskedés betiltása. A
régi társadalom kiirtása és feltámasztása új
formában. Az Isten által kiválasztott.
Hogy az emberek hozzászokjanak ahhoz, hogy engedelmeskedjenek
nekünk, szerénységre kell nevelnünk őket. Ezért korlátozni fogjuk
a luxuscikkek gyártását. Ezzel meg fogjuk javítani a közerkölcsöt
is, amelyre káros hatással volt a fényűzés terén kifejtett versengés.
Újra helyre fogjuk állítani a kisipart, ami azt fogja jelenteni,
hogy aláaknázzuk a gyárosok magántőkéjét. Erre azért is szükség
van, mert a gyárosok gyakran, bár nem mindig tudatosan, nagymértékben
a kormány ellen hangolják a tömegeket. A kisiparosok nem ismerik
a munkanélküliséget, ezért elégedettek a fennálló renddel és következésképpen
érdekük, hogy szilárd legyen a kormány helyzete. A munkanélküliség
rendkívül veszélyes dolog a kormányok számára. A mi számunkra
azonban eljátszotta majd szerepét abban a pillanatban, amikor
kezünkbe kerül a hatalom. Törvénnyel meg fogjuk tiltani a részegeskedést
is, büntetni fogjuk, mint olyan bűncselekményt, amely kivetkőzteti
az embert emberi mivoltából, és állattá alacsonyítja az alkohol
hatására.
Az alattvalók - ismételten hangsúlyozom - csak az erős kéznek
engedelmeskednek vakon, annak, aki teljesen független tőlük, mert
érzik, hogy védelmet és támogatást nyújthat nekik a szociális
bajok ellen... Mit érnek angyali lelkű királlyal? Az erő és hatalom
megszemélyesítését kell látniuk benne.
A mostani uralkodók csak nagy nehezen tartják magukat az általunk
lezüllesztett társadalmakban, melyek még Isten hatalmát is tagadják,
s amelyekből mindenfelé kicsap az anarchia tüze. A legfőbb uralkodónak,
aki valamennyi mostani uralkodó helyébe fog lépni, mindenekelőtt
ezt a mindent elnyelő tüzet kell majd eloltania. Ezért kötelessége
lesz ezeket a társadalmakat megsemmisíteni, még ha saját vérükbe
is kell fojtania őket, hogy azután újra feltámaszthassa őket jól
megszervezett csapatok formájában, amelyek tudatosan felveszik
a harcot mindenféle fertőzés ellen, amely fekélyekkel boríthatná
el az állam testét.
Ez az Isten által kiválasztott hivatott arra, hogy megtörje azokat
az értelmetlen erőket, amelyeket csak állati ösztönök vezetnek
és nem az emberi ész. Ezek az erők most diadalmaskodnak, amennyiben
a szabadság és jog álarcában rablásokat és mindenféle erőszakoskodást
követnek el. Ledöntötték a társadalmi rend minden formáját, hogy
annak romjain felállítsák a zsidók királyának trónját. De abban
a pillanatban eljátszották szerepüket, amikor ő elfoglalja királyságát.
Akkor majd el kell söpörni őket útjából, hogy a legkisebb akadály
se maradjon.
Akkor majd így szólhatunk a világ népeihez: “Adjatok hálát Istennek
és ereszkedjetek térdre az előtt, aki homlokán hordja az ember
sorsrendelésének pecsétjét; Isten maga vezérelte az ő csillagát,
hogy senki más, mint ő szabadítson meg bennünket az összes előbb
említett erőszakoskodásoktól és bajoktól.
Index
24. JEGYZŐKÖNYV
Dávid király gyökereinek megerősítése (?).
A király betanítása. Közvetlen trónörökösök
kizárása. A király és három jótállója. A ki-
rály maga a sors. A zsidók királyának külső
jellemének feddhetetlensége.
Most rátérek annak ismertetésére, hogy milyen módszerekkel fogjuk
mindenütt az egész világon megszilárdítani Dávid király dinasztiájának
uralmát.
Elsősorban és mindenekelőtt ugyanazt a módszert fogjuk alkalmazni,
amely már bölcseink számára is lehetővé tette a világ összes ügyeinek
irányítását, azaz az emberiség tervszerű nevelését az általunk
kívánt irányban.
Dávid utódainak bizonyos tagjai elő fogják készíteni a királyokat
és örököseit hivatásukra. Ezeket nem örökösödési jog alapján fogják
kiválasztani, hanem kiváló képességeik alapján. Be fogják vezetni
őket a politika legmélyebb titkaiba és a kormány terveibe, de
mindig gondoskodni fognak arról, hogy ezeken kívül senki se szerezhessen
tudomást ezekről a titkokról. Ennek az eljárásnak az a célja,
hogy mindenki megtudja, a kormányzást csak azokra lehet bízni,
akiket beavattak az államvezetés művészetének titkaiba... Csakis
ezeket a kiválasztottakat fogják megtanítani - sok évszázad tapasztalatainak
összevetése révén - a már említett tervek gyakorlati alkalmazására,
a gazdaságpolitika és társadalomtudomány terén tett megfigyelésekre,
egyszóval azoknak a törvényeknek szellemére, amelyeket a természet
maga állított fel megingathatatlanul az emberi kapcsolatok szabályozására.
Közvetlen trónörökösöket nemegyszer ki fognak zárni az uralkodásból,
ha előkészületük ideje alatt könnyelműségről, puhaságról vagy
más tulajdonságokról tesznek tanúságot, melyek az államhatalom
vesztét okozzák, amelyek következtében képtelenek a kormányzásra,
s amelyek már önmagukban is veszélyeztetik a királyi tekintélyt.
Bölcseink kizárólag azoknak fogják átadni a kormányzás gyeplőit,
akikben feltétlenül megvan a tehetség arra, hogy szilárd kézben
tartsák a kormányrudat, akár kegyetlenség árán is.
Ha a király akaratgyengeségben betegszik meg vagy más okból válik
képtelenné a kormányzásra, a törvény értelmében köteles lesz átadni
a kormány gyeplőit más, erre alkalmas kezeknek. A király pillanatnyi
terveit, még inkább pedig jövőbeli szándékait senki sem fogja
ismerni, még azok sem, akiket legközelebbi tanácsadóinak neveznek.
Csupán a király és az a három, aki jótállt érte, tudja majd,
hogy mi fog történni.
A király személyében, aki hajthatatlan akarattal ura saját magának
és az emberiségnek, mindenki megtestesítését fogja látni a sorsnak
a maga kiismerhetetlen útjaival. Senki sem fogja tudni, milyen
célokat követ a király a maga rendelkezéseivel, és ezért senki
sem fogja merni keresztezni ismeretlen útjait.
Magától értetődő, hogy a király észbeli képességeinek meg kell
felelniük annak a kormányzási tervnek, amelyet meg kell valósítania.
Ezért nem fogja elfoglalni a trónt, mielőtt a fent említett bölcsek
meg nem vizsgálták szellemi képességeit.
Hogy a nép ismerje és szeresse királyát, elengedhetetlenül szükséges,
hogy nyilvános helyeken mutatkozzék és beszéljen népével. Ez biztosítja
a szükséges kapcsolatot a két erő között, melyet most terrorral
elválasztunk egymástól.
Erre a terrorra szükségünk van mindaddig, amíg el nem következik
az ideje annak, hogy mindkét erőt külön-külön alávessük befolyásunknak.
Nem szabad, hogy a zsidók királya szenvedélyeinek rabja legyen.
Különösen áll ez az érzékiségre: jellemének olyannak kell lennie,
hogy állati ösztönök semmiképp se kerekedjenek felül értelmén.
Az érzékiség minden másnál jobban lerontja a szellemi képességeket
és zavarja a tisztánlátást, amennyiben az emberi tevékenység legrosszabb
és legállatibb területére vonja el a gondolatokat. Az emberiség
Dávid szent ivadékaiból származó támaszának, az egész világ legfőbb
urának minden személyes kedvtelést fel kell áldoznia népéért.
Legfőbb urunknak példátlanul feddhetetlennek kell lennie.
“,
UTÓSZÓ
Nyil utószavának befejező szakasza
(Az 1905-ös kiadáshoz)
Montefiore vallomása szerint Cion nem sajnál sem pénzt, sem bármilyen
más eszközt ahhoz, hogy céljait elérje. Napjainkban a világ összes
kormánya tudatosan vagy tudattalanul alárendeli magát Cion szuperkormányának,
mert az összes kötvény és értékpapír ennek kezében van. Minden
ország olyan nagy összegekkel van eladósodva a zsidóknak, amelyeket
sohasem lesznek képesek visszafizetni. Az összes ügy - ipar, kereskedelem
és diplomácia - Cion kezében van. Kölcsöneivel rabigába hajtott
minden nemzetet. Az oktatás teljesen materialista irányvonalával
a zsidók láncra verték a nem-zsidókat, akiket “szuperkormány”-uk
javára befogtak. A nemzeti szabadságnak hamarosan vége, tehát
a személyes szabadság is végéhez közeledik - mert ott igazi szabadság
nem létezhet, ahol Cion az arany hatalmát használva uralkodik
a tömegeken és a társadalom legtiszteletreméltóbb és felvilágosult
rétegén. “ Akinek van füle, hallja meg.”
Közel négy éve, hogy Cion bölcseinek jegyzőkönyvei a birtokomba
került. Csak Isten tudja, milyen sok erőfeszítést tettem azért,
hogy felhívjam rá az emberek figyelmét - hiába - és hogy figyelmeztessem
a hatalmon lévőket azáltal, hogy feltártam a vihar okait, amely
hamarosan az apatikus Oroszországra fog törni. Arra az Oroszországra,
amely szerencsétlenségére úgy néz ki, hogy elvesztett minden elképzelést
a körülötte zajló dolgokkal kapcsolatban. És csak most jutottam
el arra a pontra, hogy félek, túl későn sikerült kiadni a könyvemet
abban a reményben, hogy készenlétben legyenek azok, akiknek még
van fülük, hogy halljanak és szemük, hogy lássanak.
Ezek után nem lehet kétséges, hogy Izrael királyának győzelmes
uralkodása degenerált világunk fölé emelkedik - mint Sátán - hatalmával
és terrorjával.
A Cion véréből született király - az Antikrisztus hamarosan egyetemes
birodalmának trónjára emelkedik.
A világ eseményei szörnyű sebességgel felgyorsultak: viták, háborúk,
pletykák, éhínségek, járványok, földrengések - minden, ami tegnap
még lehetetlen volt, mára már beteljesedett valóság lett. Azt
lehetne gondolni, hogy a gyorsan múló napok a Kiválasztott Nép
ügyeit szolgálják. Helyhiány miatt nem mehetünk bele a világtörténelem
részleteibe, a “gonoszság titkai”-ba, hogy bebizonyítsuk “Cion
bölcsei”-nek befolyását a történelemből, amelyet azzal gyakoroltak
a világra, hogy előre megmondták az emberiség biztos közeljövőjét,
vagy a világ tragédiájának utolsó felvonása előtt felhúzták a
függönyt.
Csak Krisztus világossága és Egyetemes Szentegyháza képes Sátán
mélységére hatolni és feltárni gonoszságának mértékét. Szívemből
érzem, ütött az óra, hogy sürgősen összehívjuk a Nyolcadik Ökumenikus
Zsinatot, amely egyesítené a lelkipásztorokat és a kereszténység
összes képviselőjét. Világi viták és hitszakadások mind feledésbe
merülnének a küszöbön álló Antikrisztus eljövetele elleni felkészülés
szükségében.
Részletek Mónus Áron: Összeesküvés: A Nietzschei Birodalom c.
könyvének utószavából: Íme a Jegyzőkönyvek lényege. Az Összeesküvés:
A Nietzschei Birodalom című történelmi tanulmányom ennek a tényállításnak
a hiteles voltát bebizonyította, de bebizonyította a szabadkőműves
összeesküvés valódiságát is. A Szabadkőművesnek lenni “a zsidó
lét egyik formája” című fejezet végén Vadnai Gábor zsidó szabadkőműves,
akinek az apja a svájci Laussane városában volt rabbi, a következőket
állítja:
“A világ azért jött létre, hogy beteljesedjen, így valósítva
meg a messianisztikus kort:’ Ezt a mondatot értelmének lényeges
megváltoztatása nélkül a következőképpen is át lehet alakítani:
a világ azért jött létre, hogy azt a zsidók uralják. Ez a gátlástalan
törtetés és határtalan gőg biztosít termőtalajt az évezredes antiszemitizmusnak.
Jó lenne, ha a kis zsidók ezen elgondolkodnának.
* * * *
Mindeddig azonban nem vizsgálta meg senki azokat az úgynevezett
bizonyítékokat, amelyek alapján állítólag “kétséget kizáróan bebizonyosodott”,
hogy a Jegyzőkönyvek hamisak. (220-221. oldal). A zsidó szabadkőművesek
azért nem találtak bíróságot, amelyik kimondta volna, hogy a Jegyzőkönyvek
hamisak, mert az állítólagos hamisságukat semmi sem bizonyítja.
Mi most bebizonyítottuk, hogy a Jegyzőkönyvek lényeges állításai
hitelesek.
Az, hogy a Jegyzőkönyvek eredeti szövegét esetleg stilizálták,
nem bizonyítja azok hamis voltát, amint egy könyv javított kiadása
sem bizonyul hamisítványnak.
A Jegyzőkönyvek nyilvánosságra hozása maguknak a Cion bölcseinek
a tette volt. Saját neveiket nem közölték, nehogy a jogos népharag
ellenük forduljon. A Jegyzőkönyveket nyilvánosságra hozó “bölcsek”
között voltak olyanok, akik már közrejátszottak a III. Napóleon
császár ellen szerkesztett gúnyirat kiadásában. Harmincöt év az
“Istenség munkatársai” számára annyi, mint egy nap a közönséges
halandók életében. A szabadkőművesség a világ meghódítására szőtt
terveit hosszú távon, azokat fokozatosan fejlesztve, érlelve igyekszik
megvalósítani. A célja elérésének érdekében minden eszközt felhasznál.
Mielőtt a Jegyzőkönyvek szövegét nyilvánosságra hozták volna,
elkészítették a védelmükre - akkor a már a nagyközönség által
teljesen elfelejtett-a III. Napóleon elleni gúnyirat kiadását.
Ekként mégis sikerült a Jegyzőkönyvek nyilvánosságra hozatalával
a kitűzött célt megvalósítani - a köznép gyűlöletét a kis zsidók
ellen felszítani - és egyben magukat rágalmazás áldozataiként
feltüntetni.
A Nietzschei Birodalom Titkai (Les Secrets de l’Empire Nietzschéen)
című francia nyelvű terjedelmes könyvemben számos jelenkori esemény
felidézésével bizonyítom, hogy a zsidó szabadkőművesség számára
az antiszemitizmus jelenléte létfontosságú. Ha nincs antiszemitizmus,
akkor szítanak a legaljasabb módszerekkel. Ezzel zsarolják a demokratikusnak
mondott országok vezetőit. Az így szerzett pénzből a zsidó szabadkőművesek
meghíznak, Izrael Államban pedig atombombákat gyártanak a muzulmán
országok sakkban tartására, majd pedig a messianisztikus kor eljövetelének
és fennmaradásának biztosítására.
Á “bölcsek” a Jegyzőkönyvek nyilvánosságra hozásával pogromokat
idéztek elő Oroszországban, amelyek jelentős zsidó tömegek Palesztinába
történő kivándorlását eredményezték.
A “bölcsek” ugyanakkor egy ügynököt kerestek céljuk megvalósításának
előmozdítására. Ezt a Jegyzőkönyvek, mint egy világgá kürtölt
apróhirdetés, meg is hozták Adolf Hitler személyében. (223-225.
oldal)
További jegyzőkönyvek ismertetése
1492-ben, Chemor, Spanyolország főrabbija tanácsért fordult a
Konstantinápolyban székelő Nagy Szanhedrinhez, amikor a spanyol
törvény kiutasítással fenyegette a zsidókat. A válasz a következő
volt:
“Szeretett barátaim Mózesben. Megkaptuk a levelet, melyben aggodalmatoknak
és szerencsétlenségeteknek adtok hangot, melyet elszenvedtek.
Bennünk is ugyanolyan fájdalmat kelt hallani róla, mint ti magatoknak.
A nagy satrapák és rabbik tanácsa a következő:
1. Azt illetőleg, hogy Spanyolország királya arra kötelez benneteket,
hogy vegyétek fel a kereszténységet: tegyétek azt, mert nem tehettek
másként.
2. Azt illetőleg, hogy parancs van rá, hogy megfosszanak benneteket
a tulajdonotoktól: fiaitokból legyenek kereskedők, hogy ők foszthassák
ki apránként a keresztényeket.
3. Azt illetőleg, hogy megkísérlik elvenni az életeteket: fiaitokból
legyenek orvosok és patikusok, hogy ők vehessék el a keresztények
életét.
4. Azt illetőleg, hogy elpusztítják a zsinagógáitokat: fiaitokból
legyenek kanonokok és lelkészek azért, hogy elpusztíthassák a
templomaikat.
5. A sok más aggodalmat illetőleg: intézzétek úgy, hogy fiaitokból
legyenek szószólók és ügyvédek, és ügyeljetek arra, hogy mindig
keveredjenek bele államügyekbe, hogy a keresztényeket rabigába
hajthassák. Ezáltal uralhatjátok a világot, és bosszút állhattok
rajtuk.
Ne térjetek el ezektől az utasításoktól, amelyeket adunk, mert
majd tapasztalatból meg fogjátok látni, hogy bármennyire is megalázottak
vagytok, valóságos hatalomra fogtok jutni.
(Aláírás) A konstantinápolyi zsidók hercege “
* * * *
A Berlinben megjelenő Prizyv nevű orosz újság 1920. február 5-i
száma egy érdekes, 1919. decemberi dátummal ellátott, héber nyelvű
dokumentumot közölt, amely fényt derített a zsidóság titkos szervezeteire
Oroszországban: Az okiratot egy Zunder nevű halott zsidó zsebében
találták, aki a 1 1. Mesterlövész zászlóalj bolsevik parancsnoka
volt. Teljes egészében a következőket tartalmazta:
TITKOS. - Az Izraelita Nemzetközi Liga fiókjainak képviselői
számára.
Izrael Fiai! Közeledik végső győzelmünk órája. A világ uralmának
küszöbén állunk. Amiről korábban csak álmodhattunk, most közel
került a megvalósuláshoz. Nem sokkal korábban gyengék és tehetetlenek
voltuk, most pedig a világ katasztrófájának köszönhetően büszkén
emelhetjük fel fejünket.
Mindamellett azonban óvatosaknak kell lennünk. Biztosra lehet
mondani, hogy miután átmasíroztunk lerombolt és legyengült oltárokon
és trónokon, ugyanazon a kijelölt úton kell tovább haladnunk.
Az idegen vallás és doktrínák tekintélyét nagyon sikeres propagandával
könyörtelen kritikának és gúnyolódásnak tettük ki. Megingattuk
a kultúrát, a civilizációt, a hagyományokat és a keresztény nemzetek
trónjait. Mindent megtettünk, hogy az orosz népet a zsidó hatalom
rabigájába hajtsuk, és végül térdre kényszerítsük őket. Mindezeket
majdnem teljes egészében véghezvittük, de ugyanakkor nagyon óvatosaknak
kell lennünk, mert a fő ellenségünk az elnyomott Oroszország.
Oroszország feletti győzelmünk, amelyet szellemi felsőbbrendűségünkkel
értünk el, a jövőben egy új nemzedékkel ellenünk fordulhat. Oroszországot
legyőztük és tönkretettük. Oroszország haláltusáját vívja lábunk
alatt, de ne feledjétek - egy pillanatra sem -, hogy óvatosaknak
kell lennünk. A szent törődés védelmünkért nem enged sem sajnálatot,
sem könyörületet. Végre megpillanthatjuk az orosz nép keserű,
súlyos helyzetét, és láthatjuk őket könnyek között! Ezt a népet
tehetetlen rabszolgákká alacsonyítottuk azáltal, hogy megfosztottuk
őket tulajdonuktól és aranyuktól.
Legyetek óvatosak és legyetek csendben! Nem kegyelmezhettek ellenségünknek.
Véget kell vetnünk az orosz nép legjobb és vezető elemeinek, hogy
a legyőzött Oroszország ne találhasson vezetőket! Ezáltal minden
lehetőség megszűnik számukra, hogy ellenálljanak hatalmunknak.
A munkások és parasztok között gyűlöletet és vitákat kell szítanunk.
Háborúk és osztályharcok elpusztítanak minden kincset és kultúrát,
amelyet a keresztények teremtettek. De legyetek óvatosak, Izrael
Fiai! Közel van győzelmünk, mert a politikai és gazdasági hatalmunk
és befolyásunk a tömegekre gyorsan fejlődik. Felvásárolunk kormánykölcsönöket
és aranyat, ezáltal irányító hatalmunk van a világ tőzsdéi fölött.
A hatalom a kezünkben van, de legyetek óvatosak- ne helyezzetek
bizalmat áruló, sötét hatalmakba!
Bronstein (Trockij), Apfelbaum (Zinovjev), Rosenfeld (Kamenyev),
Steinberg - mindegyikük mint sok ezernyi más, Izrael igaz fiai.
Oroszországban a hatalmunk korlátlan. A városokban a népbiztosság
és az élelmiszerbizottság, a házbizottság, stb. a mi embereink
kezében van. De ne hagyjátok, hogy a győzelem megrészegítsen benneteket.
Legyetek óvatosak, elővigyázatosak, mert csak mi magunk védhetjük
meg magunkat!
Ne feledjétek, hogy mi nem bízhatunk a Vörös Hadseregben, amely
egy nap ellenünk fordulhat.
Izrael Fiai! A régóta vágyott győzelmünk órája Oroszország fölött
már közel van. Szilárdan vonjátok össze soraitokat! Tudassátok
népünk nemzeti politikáját! Harcoljatok az örök eszmékért! Tartsátok
az ősi törvények szentségét, melyeket a történelem hagyott ránk!
Védelmezzen és vezessen szellemünk és tehetségünk!
Aláírás: az Izraelita Nemzetközi Liga Szentpétervári Fiókjának
Központi Bizottsága.
* * * *
A KGB (Állambiztonsági Bizottság) akkori elődje, az MGB (Állambiztonsági
Minisztérium) titkos, 45 pontból álló dokumentuma már megjelent
korábban néhány magyar folyóiratban. Kötelességünknek éreztük
azonban, hogy itt is közreadjuk, mert mind témája, mind stílusa
és eredete kísértetiesen hasonlít a Jegyzőkönyvekéhez. Az alábbiakban
közölt titkos utasítások állítólag Lengyelországból jutottak el
Magyarországra. Az eredeti orosz nyelvű változatot Boleslaw Bierut,*
egykori lengyel köztársasági elnök dolgozószobájában találták
meg, - aki mellesleg az MGB és a háború előtti NKVD (Belügyi Népbiztosság)
lengyel ügynöke is volt. Habár az alapelvek csak Lengyelországra
vonatkoznak, mégis könnyen párhuzamot lehet vonni az elmúlt évtizedek
magyarországi történései és a “bennszülöttekre” vonatkozó használati
utasítás között.
Moszkva, 2. 6. 1947.
(Szigorúan titkos)
K. AA/CC 113
Utasítás NK/003/47
1. A Nagykövetség épületeinek területén tilos a bennszülöttek
soraiból általunk beszervezett informátorokat fogadni. Az ezekkel
az emberekkel való találkozásokat egy erre kijelölt szolgálat
szervezi, a találkozók kizárólag nyilvános helyeken történhetnek.
Az információkat a nagykövetség veszi át különleges szolgálatunk
közreműködése mellett.
Bierut Boleslaw (Rury Jezuickie) 1892-ben született Lublin
mellett. Államférfi és kommunista pártvezér, akit Lengyelország
Sztálinjának neveztek, miután főszerepet játszott a második
világháború utáni hatalomátvételben. Bierut 1918-ban lépett
be a kommunista pártba, és életét a kommunista eszmék hirdetésének
szentelte. Lengyelországban, Bulgáriában, Csehszlovákiában és
Ausztriában hirdette a kommunizmust. 1920. és 1930. között többször
letartóztatták, és 1938-ban, a szabadulása után a Szovjetunióba
ment. A háború nagy részét ott élte át. 1943. végén visszatért
Lengyelországba. Sztálin és a Vörös Hadsereg segítségével Bierut
és elvtársai 1947-re megszabadultak az ellenzéktől, és hozzáláttak
a lengyel élet elszovjetesítéséhez. Bierut, Moszkva hű követője,
aki 1945-től köztársasági elnök volt, közreműködött Wladyslaw
Gomulka, a Lengyel Munkáspárt főtitkára elmozdításában, és 1948-ban
újjáalakította a pártot Lengyel Egyesült Munkáspárt néven. 1952-ben
feladta elnöki posztját és miniszterelnök lett, de 1954-ben
lemondott. 1956-ban halt meg Moszkvában, a Szovjet Kommunista
Párt 20. Kongresszusa idején, amikor Hruscsov előterjesztette
a híres “sztálini időszak bűncselekményei”-t.
2. Főként annak kell nagy figyelmet szentelni, hogy katonáink
és a civil lakosság között semmiféle kapcsolat ne jöhessen létre.
Megengedhetetlen, hogy tiszti kádereink a bennszülötteket azok
lakásaiban látogassák, szintén megengedhetetlen egyszerű sorkatonák
bennszülött nőkkel való érintkezése, megengedhetetlen katonáink
és a bennszülött lakosság, katonaság közötti kapcsolatteremtés.
3. Meggyorsítani azon bennszülöttek likvidálását, akik Lengyelország
Kommunista Pártjával, a Lengyel Szocialista Párttal, az Interbrigadistákkal,
a Lengyel Kommunista Ifjúsági Szövetséggel, a Hazai Hadsereggel,
a parasztzászlóaljakkal és más társaságokkal és szervezetekkel
állnak kapcsolatban, amelyek nem a mi kezdeményezésünk folytán
keletkeztek. Ennek az ügynek az érdekében ki kell használni
a fegyveres ellenzék jelenlétét.
4. Ügyelni kell arra, hogy minden fegyveres akcióban azok a
katonák vegyenek részt, akik a Kosciluszko-hadseregbe (a Szovjetunió
területén a Vörös Hadsereg oldalán harcoló lengyel hadsereg)
való belépésük előtt országunk (a Szovjetunió) területén tartózkodtak.
És elérni teljes megsemmisítésüket.
5. Meg kell gyorsítani az összes párt egy szervezetbe történő
egyesítését, ügyelve arra, hogy minden kulcsszerep olyan embereknek
jusson, akik a különleges osztályunk szolgálatában állnak.
6. Egyesíteni kell az összes ifjúsági szervezetet, és járási
vezetőktől felfelé a vezető helyekre különleges szolgálatunk
által jóváhagyott embereket kell helyezni. Még a végső egyesítés
előtt likvidálni kell a cserkészmozgalom ismert vezetőit.
7. Megszervezni és figyelni arra, hogy a pártkongresszusok
küldöttei által megválasztott funkcionáriusok az előttük álló
teljes időszakra ne tarthassák meg mandátumaikat. A küldöttek
semmi esetre sem hívhatnak össze vállalatok közötti gyűléseket.
Ha nincs más megoldás, és ha egy ilyen gyűlést mindenképpen
össze kell hívni, el kell távolítani azokat az embereket, akik
a koncepciók tervezésében és a követelések felterjesztésében
aktivitást fejtenek ki. Minden elkövetkezendő kongresszusra
új küldötteket kell válogatni, csakis olyanokat, akiket különleges
szolgálatunk szemel ki.
8. Különös figyelmet kell szentelni a szervezési képességekkel
rendelkező és népszerűségre esélyes egyéneknek. Az ilyen embereket
be kell szervezni, amennyiben ellenállást tanúsítanak, nem engedni
őket magasabb posztra.
9. Elintézni, hogy az állami alkalmazottak (a biztonsági szerveket
és a bányaipart kivéve) alacsony fizetést kapjanak. Ez elsősorban
az egészségügyet, a bíróságokat, a közművelődési szférát, valamint
a vezető beosztásban dolgozókat érinti.
10. Minden kormányszervbe, valamint az üzemek többségébe különleges
szolgálatunkkal együttműködő egyéneket kell beépíteni. (A helyi
közigazgatási szervek tudomása nélkül) 1 1. Különleges figyelmet
kell szentelni annak, hogy a bennszülött sajtó ne közölje a
hozzánk szállított áru mennyiségét és fajtáit. Úgyszintén nem
szabad ezt üzletnek nevezni. Ügyelni kell arra is, hogy a sajtó
kiemelten írjon a bennszülötteknek kiszállított áru mennyiségéről.
Emellett meg kell említeni, hogy ez az árucsere-forgalom keretén
belül történik.
12. Nyomást kell gyakorolni a bennszülött hivatalokra, hogy
azon személyek, akik földet, parcellát, telket szereznek, ne
arról kapjanak papírt, hogy tulajdonosok, hanem csak arról,
hogy azt kiutalták.
13. A paraszti magángazdálkodással szemben olyan politikát
kell folytatni, hogy a magángazdálkodás ráfizetéses legyen,
esetleg minimális haszonnal járhasson. Ezután pedig el kell
kezdeni vidéken a kollektivizálást. Amennyiben nagyobb ellenállás
keletkezik, csökkenteni kell a termelőeszközök kiosztását, és
növelni az állami beszolgáltatási kötelezettségek kvótáit. Ha
mindez nem vezetne eredményre, meg kell szervezni, hogy a mezőgazdaság
ne tudja fedezni az ország élelmiszerellátását, a hiányzó mennyiséget
behozatallal kell pótolni.
14. Mindent megtenni annak érdekében, hogy a határozatok és
rendeletek, legyenek azok jogi, gazdasági vagy szervezeti jellegűek,
megfelelően pontatlanok legyenek.
15. Mindent elkövetni annak érdekében, hogy az egyes ügyek
tárgyalásával egyszerre több komisszió, hivatal és intézmény
foglalkozzon, de egyikük sem hozhat határozatot, mielőtt a többiekkel
nem konzultált. (Kivételt képeznek a bányaipart érintő ügyek.)
16. Az üzemi önkormányzatok semmiféleképpen sem fejthetnek
ki hatást az üzem tevékenységére. Kizárólag a határozatok teljesítésén
dolgozhatnak.
17. A szakszervezetek nem szegülhetnek ellen az igazgatóság
utasításainak. A szakszervezeteket más feladatokkal kell elfoglalni,
úgymint a vállalati üdültetések szervezése, a nyugdíj- és kölcsönkérelmek
elbírálása, kulturális és szórakoztató programok, kirándulások
szervezése, a hiánycikkek elosztásának megszervezése, a politikai
vezetés határozatainak és nézeteinek az igazolása.
18. Meg kell szervezni, hogy csak azokat a dolgozókat és vezetőket
léptessék elő, akik a rájuk bízott feladatokat példamutatóan
végrehajtják, és akik nem hajlamosak azon problémák analizálására,
melyek túlérnek tevékenységük határain.
19. Azon bennszülöttek tevékenységéhez, aki párt-, állami és
gazdasági funkciókat viselnek, olyan feltételeket kell kialakítani,
hogy azok alkalmazottaik szemében kompromittálják őket, és lehetetlenné
tegyék visszatérésüket eredeti környezetükbe.
20. A bennszülött tiszti káderekre csak ott bízható felelős
pozíció, ahol már el vannak helyezve különleges szolgálatunk
emberei.
21. Minden fegyveres akció és éleslövészet alatt a lőszer mennyiségét
fegyverre való tekintet nélkül állandóan szigorúan ellenőrizni
kell.
22. Megfigyelés alatt kell tartani minden tudományos kutatóintézetet
és laboratóriumot.
23. Nagy figyelmet kell szentelni a feltalálóknak és újítóknak,
valamint fejleszteni és támogatni tevékenységüket, de minden
egyes találmányt következetesen fel kell jegyezni, a jelentés
pedig a központba küldendő. Csak azon találmányok megvalósításához
szabad hozzájárulni, melyek a bányaiparban hasznosíthatók, valamint
azokat, melyek különleges utasításainkban vannak feltüntetve.
Nem valósíthatók meg azok a találmányok, amelyek a termelés
növelését, ezzel párhuzamban pedig nyersanyagtermelés és nyersanyagbányászat
visszaesését eredményeznék vagy akadályoznák a határozatok teljesítését.
Ha egy találmány már ismertté vált, meg kell szervezni annak
külföldre való eladását. A találmány értékéről és leírásáról
szóló dokumentumok közlése megengedhetetlen.
24. Az egyes szállítmányok pontosságában zavarokat kell előidézni.
(Kivéve az NK 552-46. Számú utasításban szereplő szállítmányokat.)
25. Az üzemekben kezdeményezni kell a különböző problémafelvető
és szakmai értekezletek összehívását, feljegyezni az ott elhangzott
javaslatokat, észrevételeket és azok szerzőit.
26. Népszerűsíteni kell a dolgozókkal folytatott beszélgetéseket,
melyek időszerű termelési témákkal foglalkoznak, valamint olyan
beszélgetéseket, melyeken helyet kap a múlt és a helyi problémák
bírálata. Nem szabad megengedni azonban a bírált jelenségek
okainak megszüntetését.
27. A bennszülött vezetés nyilvános fellépései lehetnek nemzeti
és történelmi színezetűek, de azok nem vezethetnek a nemzet
egységéhez.
28. Figyelni kell arra, nehogy az újjáépítés alatt álló vagy
az újonnan felépített városokban és lakótelepeken léteznek olyan
vízvezetékrendszerek, melyek nincsenek rákötve a fő vízhálózati
rendszerre. A régi, nem bekötött vízvezetékeket és az utcai
kutakat szisztematikusan fel kell számolni.
29. Az ipari objektumok rekonstrukciója és építése során ügyelni
kell arra, hogy az ipari hulladék azon folyókba legyen irányítva,
ivó-víztartalékként szolgálhatnak.
30. Az újjáépített városok és az új lakótelepek lakásaiban
nem lehetnek többlethelyiségek, melyekben hosszabb időre háziállatokat
lehetne tartani vagy nagyobb mennyiségű élelmiszertartalékot
felhalmozni.
31. A magántulajdonban lévő termelővállalatok és az iparosok
csak olyan alapanyagokat és berendezéseket kaphassanak, amelyek
meggátolják a jó minőségű áruk előállítását. Ezen termékek árai
magasabbak legyenek, mint az állami vállalatok hasonló termékei.
32. Elő kell idézni a hivatali adminisztráció minden szinten
történő maximális terebélyesedését. Megengedhető az adminisztratív
szervek bírálata, de semmiképpen sem engedhető meg számbeli
megfogyatkozásuk és normális működésük sem.
33. Ügyelni kell minden gyártási tervre a bányaiparban, valamint
a megfelelő instrukciókkal megjelölt vállalatokban. Meggátolni
a belföldi piac ellátását.
34. Különös figyelmet kell szentelni az egyházaknak. A kulturális-nevelőmunkát
úgy irányítani, hogy általános ellenszenv alakuljon ki ezen
intézmények ellen. Figyelni és ellenőrizni az egyházi nyomdákat,
levéltárakat, a prédikációkat, az énekeket, a vallásoktatás
tartalmát, de még a temetési szertartásokat is.
35. Az alap- illetve szakiskolákból, de különösen a közép-
és főiskolákból el kell távolítani azokat a tanítókat, akik
köztekintélynek és népszerűségnek örvendenek. Helyüket kinevezett
emberekkel kell feltölteni. Megszüntetni a tantárgyak közötti
különbségeket, korlátozni a forrásmunkák kiadását, és a középiskolákban
beszüntetni a latin és az ógörög nyelv, az általános filozófia,
a logika és a genetika oktatását. A történelem oktatásában nem
szabad megemlíteni, hogy melyik uralkodó szolgálta vagy akarta
szolgálni az ország javát, hanem rá kell mutatni a királyok
zsarnokságára és az elnyomott nép harcára. A szakiskolákban
be kell vezetni a szűk specializációkat.
36. Inspirálni kell olyan állami művészeti és sportrendezvények
megrendezését, amelyek a bennszülöttek harcát ünneplik a (az
oroszokat kivéve, különösen a német) megszállókkal szemben,
s melyek a szocializmusért vívott harcot hirdetik.
37. A helyi kiadványokban nem engedhető meg azon bennszülöttekről
szóló művek megjelenése, akik a forradalomig és a második világháború
alatt nálunk éltek.
38. Ha létrejön egy olyanjellegű szervezet, amelyik ugyan támogatná
az országunkkal való szövetséget, de ugyanakkor szorgalmazná
a hivatalos vezetés gazdasági tevékenységének ellenőrzését,
azonnal be kell indítani ellene nacionalizmus és sovinizmus
vádjával egy rágalomhadjáratot. Ezt a következőképpen kell csinálni:
emlékhelyeink megszégyenítése, temetőink megrongálása, nemzetünk
és kultúránk befeketítését. hirdető, és a velük kötött egyezmények
értelmét kétségbe vonó röplapok kiadása. A propagandamunkába
be kell vonni a bennszülötteket, és kihasználni a velük szemben
létező gyűlöletet.
39. Gondoskodni a hidak, utak és az összekötőhálózat kiépítéséről
és felújításáról, hogy egy szükséges katonai intervenció esetén
gyorsan és minden oldalról elérhető legyen az ellenállás helyszíne
vagy az ellenzéki erők összpontosításának helye.
40. Odafigyelni arra, hogy a politikai ellenzék képviselőit
lecsukják. Megdolgozni azokat az ellenzékieket, akik a bennszülött
lakosság tekintélyét élvezik. Az úgynevezett véletlen események
során, mielőtt még betörnének a köztudatba, likvidálni vagy
köztörvényes kihágás vádjával bezárni őket.
41. Meg kell gátolni a politikai perekben elítélt személyek
rehabilitációját. Amennyiben ez a rehabilitáció elkerülhetetlen,
csak azzal a feltétellel lehetséges ezt megtenni, hogy az eset
bírói műhibának minősül, nem lesz perújrafelvétel, valamint
a hibás ítélet okozói (bírák, tanúk, vádlók és informátorok)
nem lesznek beidézve.
42. Azokat a párt által kinevezett vezetőket, akik tevékenységükkel
károkat okoztak vagy az alkalmazottak elégedetlenségét idézték
elő, állítsák bíróság elé. Drasztikus esetekben vissza kell
hívni őket funkciójukból, más hasonló vagy magasabb szintű pozíciókba
helyezni őket. Végső esetben vezető állásba kell tenni őket,
és a későbbi változások idejére kádertartalékként számolni velük.
43. Nyilvánosságra kell hozni azoknak a vezető pozíciókban
dolgozó személyeknek pereit (elsősorban a hadügyben, minisztériumokban,
főbb hivatalokban, iskolaügyben dolgozókról van szó), akiket
népellenes, szocializmusellenes és az iparosítást ellenző tevékenységgel
vádolnak. Ez a dolgozó tömegek figyelmét felkelti.
44. A munkahelyeken gondoskodni kell a különböző funkciókban
dolgozó emberek leváltásáról, és a legkisebb szakértelemmel
rendelkező iskolázatlan munkásokkal helyettesíteni őket.
45. Meg kell szervezni, hogy a főiskolákra a legalacsonyabb
társadalmi rétegekből származók kerüljenek be elsősorban, akiknek
nem érdekük szakértelmük növelése, csupán a diploma megszerzése.